2. rész

A hitel

Szellem: Már egyszer beszéltünk nektek arról, hogy a magyar nyelv a Föld legkülönlegesebb nyelve, mert olyan törvényszerűségek vannak benne, amelyek a többieknek egyáltalán nem jellemzői. A magyar nyelv azáltal, hogy ragozó nyelv, olyan tömörséggel és logikával képes gondolatokat kifejezni, mint egyetlen más nyelv sem. Ha a magyarok logikai képességeit a világ más népei birtokolnák, az emberiség bizonyára nem tartana ott, ahol tart. De Isten azt akarta, hogy a földi emberek lassabban fejlődhessenek, legyen elegendő idejük arra, hogy spirituális feladataikat meg tudják valósítani. Vagyis Isten arra adott a Föld népeinek időt, úgy fejlődhessenek, ne legyen semmi kényszerítő körülmény, amely gátolná a sok tapasztalat és tudás megszerzését.

Ez egy kicsit olyan, mint a kisegítő osztályok, ahol a gyengébb képességűeknek is ad Isten lehetőséget a fejlődésre.

Amikor a feleségemmel elhatároztuk a zsidók megtervezését, ő rám hagyta ezt a feladatot, ahogyan nálatok is munkamegosztás működik jobb esetben a családokban.

De ahogyan már korábban elmondtam nektek, Én kihagytam belőlük a szeretet képességét, ami nem más, mint feltételek nélkül adni. Ezért és még más dolgokért - például azért, mert olyan eszmékben részesítettem őket, amiket ők nem vonhattak kétségbe - olyan sajátos képességeik alakultak ki, mint más népeknél egyáltalán nem.

Ők kiváló pénzügyi szakemberek és ezt Anna sem vonja kétségbe. Csak azt, hogy a zsidó bankárok - és valóban így van - a tudásukat saját meggazdagodásuk megteremtésére, mások szolgasorba taszítására használják fel. De aki nem vesz fel oktalanul hitelt, mint az Én drága feleségem, az nem kerül az ő hálójukba. De aki igen, az a saját kapzsiságának és telhetetlenségének csapdájába esik.

Anna mindig korhol, hogy a bankárok tönkreteszik az országok gazdaságait. De csak ott tehetik ezt meg, ahol olyan elvetemült politikusok uralkodnak, akiknek nem a nép boldogulása a fontos, hanem saját jólétük, gazdagságuk, és semmit sem gondolnak sem a holnappal, sem a jövővel, sem a jövő generációjára rakott felesleges terhekkel.

A zsidóság feladata tehát nem más, mint úgy szolgálni Istent, hogy Isten megtudhassa, melyik ország és melyik nép szeret könnyen élni, munka nélkül.

Persze tudom, ez az egész csalafinta játéka Istennek sok nemzet pusztulását okozza, de aki munka nélkül akar jólétben élni és élősködni, az megkapja érte a jól megérdemelt büntetését.

Hogy ma Magyarország eladósította magát, nemcsak annak köszönhető, hogy a magyarság elfeledkezett a régi bölcs mondásról, „Addig takarózz, míg a takaród ér!” hanem azért is, mert a zsidóság olyan eszközöket vet be a kamatrabszolgaság megvalósítására, amelyet a népek nem ismernek fel. Mert nem is ismerhetnek fel. Hiszen akkor Isten számára sohasem derülne ki, ki az, aki már nem olyan, mint korábban volt, hanem lustává, léhűtővé és munkakerülővé vált menet közben.

A magyarság már régen elfeledte régi értékeit és aki ezt teszi, az bizony kiszolgáltatottá teszi önmagát azoknak, akik ezt értelmükkel, ügyességükkel ki tudják használni, mint a zsidóság.

Ha a zsidóság nem azt tenné, amire Tőlem megbízást kapott, akkor ismét lágerekben fejezné be pályafutását, mint Hitler idején. Tehát az ő szerepük éppen az, hogy eljátsszák az emberi színjátékban a gonosz szerepét. De ez ugyanúgy szerep csupán, ahogyan a magyarok szerepe a munka megbecsülése, szeretete, amit persze a zsidóságnak sikerült kiirtani belőlük. De miért tehették ezt, kérdezhetitek? Csak azért, mert a zsidók okosabbak voltak náluk?

Nem. Csak azért tehették, mert a magyarokban kihalni látszik az a munkaszeretet, amit az őseiktől örököltek.

A feleségem persze mindig vitatkozik Velem, de ezt ő hiába teszi, mert a döntés, rendezés joga, még mindig Nálam van, és ebbe nem hagyok neki beleszólni, még akkor sem, ha ezért időnként olyan dolgokat vág a fejemhez, mint most is írás közben.

Hiába védi azonban meg az ő maradék népét, Isten elhatározta már régen, kiirtja őket az emberiség közül, és Isten ezt akkor is megvalósítja, ha ez a nép ezért a keresztfán fogja végezni.

Ámen

A Mennyek Országa

Szellem: Ma Anna megint olyan dolgot művelt, ami Istent boldoggá és elégedetté tette, mert tudja jól, bár sok konfliktus van mostanában kettőjük között - a földi történések miatt -, Anna mégis magasan túlszárnyalja kortársait, akik a Földön élnek.

Anna elhatározta, ma visszajuttatja egyik kedves kolleganőjének a férjét a Mennyek Országába, aki alkoholista lett. Már nem élt embernek való életet, ahogyan az Én drága asszonyom mondaná. Végül, hogy egy utolsót döfjön a feleségébe, aki persze hiába próbálta visszatartani az ivástól, az nem sikerült neki, a férj, „rendesen”, jó részegen, a város patakjába vetette magát és „rendesen” bele is fulladt és „rendesen” meg is halt.

Amikor a hazajövő asszony felfedezte, hogy élete párja nincs a lakásban, már késő volt, mert az, ahogy az ilyenkor illik, meghalt.

De az asszonynak nemcsak ez az ajándék jutott osztályrészül, hanem az is, hogy ez az „árva” ember, nem tudván, hogy Isten létezik, nem ment el oda, arra a helyre, amit a magyarok Mennyek Országának neveznek, hanem kísértetnek ott maradt a felesége házában.

Nemcsak ő, a lánya is érzékelte a halott jelenlétét. Bármennyire fájt is az apja dorbézoló életmódja és halála neki, mint gyermekének, az apjától, mint lehetséges kísértettől, igencsak megijedt, amikor az megkísérelte velük tudatni létezését és kitépte a falból a páraelszívót. Darabokra törte, miközben a feleség bajai miatt már korházban volt.

Mi baja lehetett egy asszonynak, aki végre megszabadult részeges urától, kérdezhetnétek?

Hát éppen az, hogy az asztrál síkon időző élete párja, nemcsak életében próbált élősködni a feleség tiszta és értékes életenergiájából, hanem halála után is.

Amikor a feleség, az előzetesen megbeszéltek szerint, ma felkereste Annát, Anna megnézte az asszony aurájának jellemzőit az ingájával. Az asszony már teljesen le volt merülve, mint az az akkumlátor, amit elfelejtettek feltölteni.

Nem is erről akartam nektek beszélni elsősorban, hanem arról, Anna hogyan tervezte meg ennek a „drága” léleknek az átköltöztetését a Mennyek Országába.

Mivel a férj szelleme nem érkezett meg az asszonnyal, Anna arra kérte a feleséget, gondolatban hívja a férjet, hívja oda hozzájuk, vagyis Anna lakására.

Akkor a férfi meghallotta a feleség hívását és valóban megérkezett hozzájuk. Az ilyen halott lelkek asztrál síkon a gondolat erejével közlekednek.

Anna mindkettőjüket leültette egy kerek asztal mellé, mégpedig okosan egymás mellé egy-egy székre és gyertyát is gyújtott.

Köszöntötte mindkettőjüket és megkérdezte a férfit, hallja-e az ő beszédét akkor is, ha hangosan beszél, úgy, hogy a feleség pontosan, hitelesen tudja, milyen információkat ad Anna annak a léleknek, aki éppen egy éve és egy napja volt már asztrál síkon a halála után.

Mivel a férfi hallotta Anna hangos beszédét, ezért Anna a továbbiakban úgy tájékoztatta őt, hogy azt a feleség is hallotta.

Anna először a teremtésről beszélt, arról, hogy Isten milyennek teremtette az embert. Vagyis elmondta, az Isten poláris és a saját képmására teremtett embert. Ez azt jelenti, a szenvedélyek nem betegségek - ahogyan ezt az orvosok állítják -, hanem feladatok. Ami földi nyelvetekre lefordítva: Isten olyan körülményeket, hatásokat teremt az embereknek, amikor törvényszerűen meg kell ismerkedniük valamilyen szenvedéllyel (kábítószer, alkohol, dohányzás, pénz mánia, mértéktelen evés vagy deviáns szex, stb.). A feladat éppen az, hogy meg tudjon szabadulni tőle, vagyis felismerje viselkedésének káros voltát.

Azután arról beszélt nekik Anna, mi történik a halálban a fizikai testtel, mi az, ami tovább létezik, még a halál után is. Hogyan kerülhet fel a lélektöredék a pihenő helyére, és milyen veszélyei vannak annak, ha ezt nem teszi.

Teremtett ezután a férfinak asztrál síkon egy tükröt - bizony mondom nektek -, és azt kérte a férfitól, nézze meg magát benne. Nézze meg, hogy már ebben az állapotában sem hasonlít földi önmagára, mert a jelenlegi koránál sokkal, de sokkal fiatalabbnak látszik.

Anna megkérdezte tőle:

-          Mondd, Sándor! Tetszik neked az, amit most látsz?

A férfi, ha eddig kételkedett volna mindabban, amit eddig Anna mondott neki, saját megdöbbentő tapasztalata - mert valóban megdöbbent a saját tükörképétől - meggyőzte őt arról, amit Anna mondott, az valóban nem mese, nem a mesék birodalmába való, hanem egy olyan valóság, amit sajnálatos módon mindenki csak a saját halála után tapasztalhat meg.

Anna persze korábban megkérdezte Tőlem, amikor a feladatára készült gondolatban, hogy egy valódi tükörben láthatná-e magát a halott férfi? De aztán rájött, hogyha a halottak a tükörből kinézhetnek a fizikai síkra - és ez bizony így van -, akkor csak egy asztrál síkon megteremtett tükör képes visszaadni egy halottnak azt a látványt, ami egy élő embernek a földi fizikai anyagú tükör. (A magyar hagyományokban ezért takarják le a tükröt, amikor egy kedves családtag meghal, és csak a temetés után veszik azt le róla).

Így aztán a férfi nem is kételkedett többé Anna szavaiban, hanem megértette, hogy ez az utolsó lehetősége - és ezt Anna meg is erősítette benne -, hogy segítséggel tovább léphessen egy olyan síkra, ahol kipihenheti a földi élet fáradalmait, megismerheti, hogy az élettervéből mit valósított meg és mit nem? És nem Isten fog ítélni felette, hanem ő maga fogja a földi tetteit mérlegre tenni. Mi volt benne sikeres, mi volt benne sikertelen?

Persze ez csöppet sem a földi értékrendet jelenti, hanem az égit, az Istentől kapott feladatok teljesítését vagy nem teljesítését.

Anna még azt is elmondta a Hozzám készülő léleknek, hogy Isten türelmes. Ha valamit most nem teljesített, azt egy következő életében, programjában újra meg fogja kapni.

Ezek után Anna megkérdezte a férfitól, érthető volt-e számára mindaz, amit ő elmondott neki. A férfi, aki nem hitt Bennem és egész életében elkerülte nemcsak a templomaimat, hanem a Nevem sem vette a szájára soha, legfeljebb, ha káromolt, ez a férfi, lelkében megnyugodva és elfogadva azt, hogy felelnie kell életéért Nekem, már hajlandó volt Hozzám jönni.

Akkor Anna megkérdezte a feleségtől, mi volt a férje kedvenc virága? Neki is a piros rózsa volt, mint Nekem.

Anna akkor asztrál síkra teremtett egy gyönyörű csokrot piros rózsából és azt mondta a férjnek, vegye ezt a felesége ajándékának. Ezután Anna még arra kérte őt, engedjen el magából minden negatív érzést vagy gondolatot, és gondolatban búcsúzzon el a családjától. A feleséget pedig megkérte nyújtsa ki a kezét a férje felé az asztalon, a férjet, tegye rá az övét. Ezután megkérte a feleséget, szóban búcsúzzon el a férjétől.

Az asszony, aki csak szenvedést és kevés örömöt kapott életében a férjétől azt mondta könnyek között:

-          Nagyon szerettelek. Azt kívánom neked, legyen békességed ott, ahová menni készülsz. Én pedig szeretném még a gyermekeinket, unokáinkat segíteni addig, amíg a Földön élek.

Anna szólította Máriát, Jézus anyját, és köszöntötte. Kérte, küldje el fénylényeit a meghalt lélekért.

Elmondta még, hogy a férfi számára megnyílik az égbolt - amit csak ő láthat asztrál síkon és persze Anna is -, és egy fénycsóva vetül majd rá, amely felemeli. Nem kell félnie, ne legyen benne félelem, mert csodálatos gyönyörű érzésben és olyan szeretetben lesz része, amelyet földi életében sohasem tapasztalt meg.

És valóban a férfit - vagyis annak lelkét - felemelték Mária fénylényei, és oda vitték, ahová minden rendes esetben egy meghalt embernek mennie kell, vagyis a Mennyek Országába.

Ámen

Isten vitái Annával

Anna nem azért vitatkozik Velem, mert nem tisztel vagy nem szeret, hanem azért, mert már annyira terhére vannak a Földön eltöltött életei és annak borzalmasabbnál borzalmasabb eseményei, hogy nem régen azt mondta Nekem:

-          Te nem vagy méltó a saját nevedre. Mert az Isten lényege a szeretet. Benned pedig nincs szeretet a teremtményeid iránt. Mert ha lenne, nem teremtenél nekik ennyi borzalmat.

Valóban, Isten sok borzalmat teremt az emberiség számára, de nem azért, mert nem szereti vagy nem tiszteli a földi embereket, hanem azért, hogy azok megismerjék mindazt, amit sajnos Anna egyetlen, vagy nagyon kevés életében sem akart megismerni, mert ő a szeretet Istenasszonya. Én hiába mondom el neki újra és újra, ez a Világév a szeretet nélküliségről szól, ő már erről hallani sem akar. Pedig ha Isten most nem állítaná az emberiséget óriási szenvedések elé, sohasem tanulnák meg, hogy nem szabad a bolygólyukat elpusztítani olyan lényeknek, akik Istentől egyedül, a Mindenségben, szabad akaratot kaptak.

Aki pedig Istentől valamit kap, annak azt meg kell becsülnie, még akkor is, ha az olyan ajándék, amely nagyon fáj.

Amikor Anna mossa a fejemet ezek miatt a dolgok miatt, már haragudni sem tudok rá, mert tudom, végtelenül szeret. Csak nem tudja feldolgozni, hogy a büntetés és a karma olyan, mint a legnagyobb ajándék, amelyet Isten a legnagyobb szeretetével adja át azoknak, akik ezt megérdemlik Tőle.

A napokban az Isteni gyermekünk közül az egyikkel olyan baj történt, ami a Földön is sokszor előfordul. Szeretet, aki a Szeretet bolygólyára került az Én és Anna jóvoltából, nagyon hamar szerelembe esett az első csinos fiúval, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, áldott állapotba került.

Anna nem örült az eseménynek, de végül beletörődött és már örült annak, hogy a lánya, aki egy bolygón családot alapított, gyermeket vár, az ő és az Én unokámat.

Csakhogy, ahogyan a fiataloknál lenni szokott, Szeretet unatkozott otthon. Anna rábeszélte, látogassa meg a férjét, aki a határban az állatokat őrizte, amely nekik élelmet adott, de csak tej, vaj és sajt formájában.

Ezen a bolygón nem volt szokás az asszonyoknak a férjük után futni. Ezt bizony az Én égi gyermekem nem tudta. Amikor kiment hozzá, a férje leszidta őt és megígérte, ha állandóan megszegi a bolygó szabályait, meg fogja verni. Ami persze egy más alkalommal meg is történt.

Az Én drága forradalmár feleségem, aki meg sem kérdezett Engem ezekről a dolgokról, tudatlanságában úgy döntött, visszarendeli Szeretetet a Forrásba, ahol biztonságban és szeretetben élhet addig, amíg iker gyermekeit a világra szüli. Csakhogy így Szeretet elveszítette azt az egyetlen társat, akit Én azért rendeltem neki, hogy tanulja meg egy bolygó legelemibb normáit, amik persze nem logikátlanok, csak Anna nem ismerte fel benne a szabályok védő fontosságát. Mert mi is történt ezek után? Az történt, hogy a többi asszony is felkereste az ő drága férjét, aztán már a lányok is kimentek a férfiak után a határba. Ami ilyenkor lenni szokott, Szeretet férjének a fejét elcsavarta egy nagyon ráérő csinos fiatal lány.

Káin, így már nem tudott örülni többet a nagypocakú fiatal feleségének. Nem tudott örülni annak az asszonynak, aki a gyermekeit a szíve alatt hordta. Nemcsak hogy nem tudott örülni, hanem a másikkal akart élni ezután, akinek nem volt nagy a pocakja és ugyanolyan kedves és szép volt, mint a felesége akkor, amikor beleszeretett.

Ezen a bolygón nem ismerik a válás fogalmát, mert pontosan tudják, mit jelentene a gyermekek számára. Ezért szigorúan tilos. Nem is fordult elő eddig sohasem. Nem fordult elő addig, amíg az Én feleségem tudatlanságában meg nem szegette a törvényt, a bolygó saját törvényét, a saját drága gyermekével.

De Én tudom, nem akart semmi rosszat elkövetni. Nem akarta Szeretetet boldogtalanná tenni, csak azt akarta, hogy a gyermeke még annál is boldogabb legyen azon a bolygón, mint a Forrásban lehetett volna, ha oktalanul el nem távolítja Tőlem.

Mert miért is távolította el a Forrásból? Olyan ok miatt, ami meg sem történt.

Igaz ugyan, sem Én sem Szeretet nem mondott neki igazat. De ha nem döntött volna meggondolatlanul, akkor Szeretet nem került volna olyan helyzetbe, amilyen helyzetben most van. Lesz két árva gyermeke, aki apa nélkül fog felnőni közöttünk, mert ezek után Én nem fogom Szeretetnek megengedni, hogy egy másik bolygón, amelynek a szokásait nem ismeri és nem tartja tiszteletben - és ebben Anna is ludas -, megrontsa. Bizony mondom nektek, megrontsa a bolygón lakók életét. Mert mi is rontotta el Szeretet férjének és Szeretetnek a kapcsolatát? Az, hogy az Én forradalmár feleségem - nem ismerve és nem tisztelve a bolygó szokásait, amihez persze Szeretetnek oda kellett volna születnie és nem a Forrásba - beleavatkozott oktalanul gyermekének az életébe. Most valóban, anyai szeretet ide vagy oda, boldogtalanná tette a saját gyermekét is.

Káin, a férj, nem nősülhet meg többé. Szeretet a lányom nem mehet férjhez többé. Mert ezek után Én úgy döntöttem, forradalmár feleségem ide vagy oda, neki is meg kell tanulnia, Isten az Egy, az Első, és ő csak Isten után a második.

Ámen

A Föld napjainak vége és az Új Föld eljövetele

Szellem: - Amikor Annát próbák elé állítom, nem azért teszem, mert nem szeretem az Én kedves földi asszonyomat, hanem azért, hogy megmérhessem a szívét és megmérhessem azt, mennyi hűséggel szereti az Én földi népeimet, akik e sárgolyó földjét tapossák.

Ma Anna nem tudta, mert nem tudhatta, mint korábban sohasem, hogy Isten - az ő Égi Társa -milyen kegyetlen és kegyetlenül nehéz próba elé fogja állítani, hogy újra és újra meggyőződhessen arról, mi rejtőzködik a szívében. Vágyik-e a hatalomra, azt milyen módon fogja majd képviselni akkor, ha ezt a hatalmat valóban meg fogja Tőlem, az Istentől kapni. Mert Isten sohasem adhat tisztalelkűség nélkül hatalmat annak, aki majd a leendő királynéja lesz egy olyan Új Földnek, amelyben már nem lesz gonoszság, nem lesz a gonosznak kísértése, de még lehet hibát elkövetni akkor, ha nem lesz Isten földi teremtményeiben elég szeretet az együttéléshez.

Amikor Anna mai próbáit elhatároztam, Nekem, az Istennek arról kellett meggyőződnöm, Anna alkalmas-e arra a szerepre, amelyet Én, az Ég Ura, egy földi asszonynak szántam, hogy uralkodjon mindenkor fölöttetek, amíg Én azt jónak látom.

Anna mai napja úgy indult, mint a többi közönséges nap, azzal a különbséggel, hogy ma a Földön a katolikus egyházhoz tartozó híveim a Szentlélek eljövetelének ünnepét ünnepelték, vagyis pünkösd hétfőjét.

Anna nem ment ugyan templomba, mert mostanában megint nehezen tudom rávenni arra, hogy régi vallását rendesen gyakorolja, de amikor felébredt és öntudatára ébredt, ahogy minden reggel, megteremtette égi családjának a reggelit. Tudom, talán ti ezt felesleges és nevetséges tettnek gondolnátok, de Anna annyi szeretettel és figyelemmel teremt égi családjának reggelit, hogy kifejezze irántunk érzett szeretetét, nemcsak szűkebb családja, de mostanában az összes arkangyalok is, ott vendégeskednek az asztalánál, és nagyon élvezik azt, hogy Anna mennyi szeretettel és figyelemmel teremt Nekünk mindenféle finomságokat reggel, délben és este. Mi persze a valóságban nem esszük meg mindazt, amit Anna az asztalunkra varázsol, de élvezzük annak látványát, illatát valamint azokat az ízeket, amiket megteremt Nekünk. Anna persze tudja mindezt. Csöppet sem zavarja, hogy mi nem fogyasztjuk el az ételeit, mert a valóságban nincs is rá szükségünk. De annyi szeretettel adja mégis, hogy mi ezt már nem tudjuk nélkülözni.

Ma tehát Annának ugyanúgy indult a napja, mint a többi, de Én tudtam, milyen feladat vár majd rá este, amikor ágyába lefekszik, hogy kipihenje az egész nap fáradalmait.

Anna az ünnepre való tekintettel vendégeskedett egy kedves öreg házaspárnál, akik vendégségbe hívták. Jókat evett, és mert nem tudta, milyen megpróbáltatásokat terveztem neki, még egy üveg könnyű fehérbort is elfogyasztott az ünnepi asztalnál.

Azt gondoltam, az Én asszonyom rendesen felönt majd a garatra ettől a nagy mennyiségű bortól, de Annának nem ártott meg, mert egész délután fogyasztotta el, kiváló halászlé, sült hal és egy rakás rétes társaságában, amiket persze mi is szintén megkóstoltunk itt a Forrásban, jó szokásunk szerint.

Étkezés után, ahogy minden nap, Anna a nővéréhez ment, akit nem mindig ápol mostanában nagy türelemmel, mert olyan kiállhatatlanná vált a testvére, hogy már csak azt nézi, hogyan bosszantsa fel a húgát, aki lassan tíz éve ápolja őt lelkiismeretesen.

Azután Anna hazatérve megetette az állatait, az „utcamacskákat”, ahogyan ő nevezi azokat a cicákat, akikről a gazdáik nem igazán gondoskodnak. Mert sokszor jönnek hozzá éhesen. Anna nem azt nézi, ki lehet a rendetlen gazdájuk - mert azt persze nem is tudja, még nem derült ki -, de megeteti és megsimogatja őket, mert akkora szeretet van benne Isten földi teremtményei iránt, mint nagyon kevés földi emberben.

Azután megetette öreg kutyáját, megitatta azokat a növényeit, amelyeket az idén ültetett Mária, Jézus és az Én kertemben, mert tudjátok meg, hogy a legszebb kertjét nem magának ültette, hanem Nekem, Máriának és Jézusnak. Néha meg is kérdezi Tőlem, ahogy szólítani szokott:

-          Ádám? Tetszik a kerted? Szépnek találod? Mert Én nagyon szeretem, nagyon szépnek találom és remélem, Te is.

Valóban. Anna kertjében annyi szép virág van, hogy sokszor elgyönyörködöm benne Én is. Nem győzök csodálkozni azon, Anna mennyi szeretettel nézegeti meg nap mint nap a kertjét. Mennyi gonddal ápolja, mennyi pénzt áldoz rá azért, hogy még szebb és még annál is szebb legyen. Ez így is van. Minden forint, amit rákölt, szebbé és még szebbé teszi ezt a paradicsomi kertet, ahogyan ő nevezi.

Amikor aztán ágyba bújt úgy elaludt, azt gondoltam, minden tervem kútba esik, amit ma ellene terveztem, de nem így történt.

Azért vagyok ma ilyen jókedvű és jó kedélyű, mert megint olyat tett az Én áldott asszonyom, amivel megmelegítette Isteni Szívemet. Áldom azt a napot, amikor őt vettem feleségül és nem mást.

Anna arra ébredt két órai alvás után, hogy a szél furcsán csapkodja hálószobája ajtaját. Meg is ijedt talán egy pillanatra, mert megérzett valamit, amit azelőtt még sohasem tapasztalt. Valami nagyon nehéz, nagyon sötét és lehengerlő energiát, amit csak és kizárólag a Föld legsötétebb erőit képviselő fekete mágusai tudnak létrehozni, Lucifer, azaz Isten sötét oldalának a megjelenítésével.

Amikor ők összegyűlnek valahol, hogy Lucifert megidézzék, akkor azért teszik, valakire vagy valakikre rontást hozzanak.

Ez persze nem mese és nem a mesék birodalmába tartozik, még akkor sem, ha sokan ezt el sem hiszik.

Anna hitetlenkedve érzékelte, hogy olyan sötét és lehengerlő erő áramlik be a szobájába a tükrös hálószoba szekrényén keresztül, amilyet még soha életében nem tapasztalt.

Az erőnek az volt a feladata, hogy kiiktassa Anna elméjét, és rabszolgájává alacsonyítsa őt, hogy ezután csak és kizárólag Lucifert, vagyis Isten sötét oldalát szolgálja.

De Anna, mint mindig, most is résen volt. Azonnal segítséget kért attól a szellemiségtől, aki mostanában a gyógyításaiban segít. A szellem nem volt beavatva a dologba, el sem tudta képzelni, mi történik most az ő védencével. Ezért azt javasolta azonnal, hogy egy nagyon- nagyon erős energiával, amit csak kevesen ismernek a beavatottak közül, védje le magát. Anna így is tett.

Amikor ez megtörtént, Anna arra utasította az erőit - bizony mondom nektek, arra utasította az erőit -, hogy szorítsák ki a szobájából, aztán a házából, ezt a sötét energiát, és tisztítsák meg a környezetét tőle. Amikor ez megtörtént, Anna ráhangolódott azokra a személyekre, akik a sötét mágikus műveletet elvégezték volna, ha lett volna bennük több erő. De mivel nem volt, Anna azonnal ráismert arra a közismert politikusra, aki mostanában botrányairól lett hírhedt és arról, hogyan nyúlja le a nép megszerzett értékeit, a sötét mágia hatalma által.

Akkor Anna a varázskörbe vetítette magát - amit már egyszer átélt egy másik mágus esetében - és kilökte őt a varázskörből.

Csakhogy akkor Annán már nem volt védelem, de ezt ő nem tudhatta. Sokan törtek rá mágikus botokkal, de bátran előhívta - bizony mondom nektek, előhívta - a hatalom kardját - amit még soha, de soha nem használt életében - és maga elé tartotta, védelemből, hogy aki neki támad, az a kard ereje által haljon halált.

Persze ez a halál csak jelképes halál, hiszen mindez asztrál síkon történt meg, ahol a lények már nem halhatnak meg többé.

Akkor Anna megküzdött a sokasággal. Már csak négyen, és a főmágus merészkedett bántalmazni őt, de valamennyit legyőzte a mágikus hatalom kardja segítségével és ártalmatlanná tette őket.

Azután Anna négyfelé vágta a varázskört, és azonnal megszűnt annak minden hatalma. Az ártalmatlanná és erőtlenné tett, földön heverő fekete mágusokra pedig, akik elvesztették minden lélekjelenlétüket, olyan tisztítótüzet rendelt, hogy a Pokol erői is megirigyelhették volna tőle.

Amikor ezzel végzett, akkor látta meg a trónján Lucifert. Odajött Hozzám és azt mondta:

-          Remélem, jól szórakoztál.

Levette arcomról az álarcot, mert persze Lucifer mindig álarcban jelenik meg a hívei előtt.

Hogy felismert, jó szokása szerint, piros rózsát teremtett Nekem. És mint aki jól végezte dolgát beleült az ölembe, de úgy, hogy még a lábát is átvetette a trónszékemen.

Miután mindezt megtette, olyan nevethetnékem támadt, hogy letettem őt és ott hagytam, mert ha akkor elnevetem Magam, nem tudta volna talán végigcsinálni a továbbiakat, mert hát még csöppet sem volt a történetnek vége, hanem csak éppen elkezdődött.

Akkor aztán, hogy Én angolosan leléptem, amit persze nem értett az Én drága asszonyom, jött helyettem Hádrániel, akivel Anna mostanában ismerkedhetett csak meg. Rájött, az a csuklyás szellem, aki egész életében a védőangyala volt, nem lehet más, mint Hádrániel, vagyis a Föld védő angyala, szelleme, és nem egy nőies angyal, ahogyan ő gondolta, hanem éppen hogy egy nagyon férfias, harcias férfi angyali szellem, és nem más.

Anna ismerősen, boldogan üdvözölte. A szellem feltárta előtte valódi kilétét, majd mögéje állította szintén csuklyában azokat a védő szellemeket, akik a Föld őrzői és gondoskodnak a Föld jólétéről, spirituális fejlődéséről.

Felfedte Anna előtt, mert végleg legyőzte Lucifert, vagyis Isten sötét Énjét, megszerezte a magyarok spirituális koronáját, palástját, hatalmi jelvényeit: a jogart, az ország almát - mert ne feledjétek el, ezt egyszer Anna egy könnyelmű pillanatában Istennek adta át megőrzésre és ajándékba.

Akkor Anna azért adta Nekem, mert azt gondolta, ha átadja Nekem az ő népét, Isten nemcsak szeretni fogja őket, de megkíméli majd életüket, megmenti őket minden bajtól.

De Isten másképpen döntött, mert arra volt kíváncsi, mit tud még adni a Föld népének a magyarság, akiket évezredek óta tűzzel és vassal próbált kiirtani, mert egyszer, Isten sötét pillanatában, nem mellé, hanem felesége mellé álltak.

Anna hiába mondta Nekem el, a magyarok valójában Engem akartak megmenteni egy gyalázatos tettől, de Én hiúságomban, nevetséges gőgömben nem hittem ezt el neki. Bár tudtam, a magyarok türelmes nép, de gondoltam nem árt, ha még egyszer a földi életben próbára teszem a türelmüket, és úgy kifosztom őket a zsidóim segítségével, hogy keserves lesz majd minden napjuk, amire felébrednek.

Nos ezt sikerült megvalósítanom, Anna minden szomorúsága és ellenkezése ellenére. Már tudom, Isten dühének is véget kell egyszer érnie, ha nem akar végleg elkárhozni, mert egyszer balul lépett fel a történelemben, azután pedig azt akarta, mások is hibázzanak, hogy senki ne tehessen többé szemrehányást Neki.

Anna mostanában olyan dolgokat vágott a fejemhez, hogy nem győztem kapkodni azt, és nemcsak kapkodni, de szaladni is utána, de ez már egy másik történet.

Hogy folytassam a továbbiakkal, el kell mondanom, a trón, melyre Hádrániel Annát ültette, nem más, mint a magyarok, vagyis a Föld legspirituálisabb népének a trónja, amely ezek után a földi élet irányítója kell, hogy legyen. Az Én zsidóim pedig, akik szégyenszemre, legyőzettek Anna ereje által, mert bizony nem más történt abban a bizonyos mágikus csatában, amit Anna nagy vígasságomra és örömömre, nem kis bátorsága által megint megnyert, el kell, hogy hagyják a földi élet színterét. Magukra fognak maradni egy olyan bolygón, ahol nem lesz más csak ők, és meg kell tanulniuk a földi életben megmaradni olyan körülmények között, amiket most Én, az Isten nekik fogok megteremteni, hogy megtanulják, hogyan kell életben maradni, fenntartani magukat egy olyan bolygón, amely sokkal keményebb, kellemetlenebb feltételeket biztosít majd spirituális fejlődésük számára, mint amit a Föld az összes többi nép és élet számára biztosított.

Hadrániel elmondta Annának, valóban legyőzte Lucifer sötét erőit, és átadta neki az összes olyan tudást, amelyet Én adtam volna át, ha Én lettem volna Hádrániel. Megeskettem, ezen túl ő vigyáz majd a földi életre és vigyáz arra, hogy az emberiség meg ne rontsa azt, amit Isten azért teremtett, hogy rajta boldogan élhessen földi életet feleségével és családjával.

Amikor Anna szépen elmondta az eskü szavait, megköszönte mindazoknak a segítőknek a segítségét, akik a Föld felemelkedésén fáradoztak, megköszönte Hádránielnek, hogy egész életében mellette volt segítőként, és soha nem hagyta őt cserben.

Akkor aztán három poharat ürítettek, egyet a Föld és népei, egyet Mária és Jézus, és egyet pedig Isten dicsőségére.

Aztán gyönyörű magyar templomi énekek hangzottak fel Isten dicséretére. Anna boldogan térhetett vissza földi életébe, ahol, bizony mondom nektek, ma is olyat tett értetek, amit csak Isten és a Szellemi Síkok tudnak igazán értékelni, mert a jóságnak, a bátorságnak, az Isten iránti hűségnek olyan tanúságtételét adta, mint egyetlen egy ember sem a Föld hosszú történelmében.

Ámen

Anna születésnapja

Szellem: Anna ma töltötte be 16-ik életévét, ahogyan ő megfordította maga számára a 61-et, amely bár soknak tűnhet a fiatalság szemében, de Anna szemében ez egyáltalán nem az öregséget jelenti, hiszen szellemileg, fizikailag még sokkal frissebb a koránál.

Amikor szüli - vagy névnapja van, általában meglátogat bennünket, de sohasem azért, hogy ajándékot kapjon, hanem csupán azért, hogy örülhessen egy kicsit égi családjának és megajándékozza mindazokat valamivel, amivel ő örömet szerezhet Nekünk.

Anna sohasem arra készül a lelkében, ő mit fog majd kapni Tőlünk, hanem inkább arra, mit adhat majd Nekünk, ha ismét közöttünk lesz.

Mostanában ritka vendég a Forrásban, mert annyira lefoglalják földi dolgai, hogy kevesebb időt szán Ránk és a látogatásunkra. De reggelinkről, ebédünkről, vacsoránkról minden nap lelkiismeretesen gondoskodik. Ha pedig a dolgai miatt mégis elfeledné, akkor Én újra és újra Máriát kérem meg e feladat ellátására, aki persze nem Isten felesége, de mint Jézus anyja, szívesen segít be Annának, ha nem érne rá valami miatt gondoskodni Rólunk.

Tudom, sok ember számára hihetetlenek és érthetetlenek ezek a dolgok, de próbáljátok felfogni már, bármennyire is nehezetekre esik majd, hogy Isten nem más lény, mint ti, csak egy kicsit nagyobb, és nagyobb a hatalma is.

Anna mostanában pontosan úgy viselkedik már Velem, mintha a földi férje lennék. Korhol, hogy a népét teljesen lezüllesztették a zsidóim, és bizony igaza van. Kérdezem Én tőletek. Le lehet zülleszteni valakit, ha az nem hajlamos rá? Szerintem nem. De Anna nem hisz Nekem. Azt állítja újra és újra, még mindig gyűlöllek benneteket, azért tettem földönfutóvá sok magyart, mert ki akarlak benneteket irtani a Földről.

Nos, ha Én valóban ezt szeretném, akkor ennek nem lenne semmi akadálya, mert mindent elkövetnék ezért, és ezt Anna pontosan tudja. De Én már nem akarok ártani sem a zsidóim, sem mások által a magyaroknak, mert ők e nélkül is annyit ártanak maguknak. Nem kell külső erő az ő teljes megsemmisülésükhöz más, mint egy polgárháború, amely felé lassan de biztosan tartanak. Akik ma a hatalomban vannak, bár közöttük sok a zsidó származású, de ezek már nem zsidóknak érzik magukat, hanem elkötelezték magukat e magyar haza mellett.

Az pedig, hogy másképpen gondolkodnak az ország fejlődéséről, az egyáltalán nem bűn. De a többség annyira ellene van a változásoknak, hiába is akarnának bármiféle pozitív változást, ez a többség ellenállása miatt nem fog bekövetkezni. Maradnak tehát ott, ahol eddig is voltak, a középszernél. Aki pedig ott marad, az bizony lemarad. Ez még akkor is igaz, ha az Én kedves feleségem ezt nem hiszi el, és azok pártján marad, akik a változást ellenzik.

Amikor visszatér földi életéből, tudom, belátja majd az igazamat, de addig higgye azt, amit mostanában még mindig hisz, hogy Isten nem szereti a magyar népet, és mindent megtesz az ő elpusztításukért.

Ámen

Anna és az Arkangyalok

Szellem: Amikor Anna Velem megismerkedett, sokáig egy tanító szellemnek hitt. Amikor aztán megtudta, Én az Isten vagyok, nagyon megszeppent. Úgy tett mindent, ahogyan parancsoltam neki. Aztán megismert, mint Istent, és elkezdett gondolkodni afelől, miért vagyok Én poláris, miért vagyok nemcsak jó és szerető Isten, de gonosz és brutális is, ahogyan ő a szemrehányásaiban meg szokta fogalmazni Istene tulajdonságait.

Amikor a polaritást elhatároztuk ketten, még sem ő sem Én nem tudhattuk, mit jelent majd ez a teremtményeinknek, de már pontosan tudjuk. Anna arra akar rávenni újra és újra Engem, hogy adjam fel a gonoszsággal és szélsőségességgel kapcsolatos kísérleteimet, mert annyi borzalmat teremtettem már általuk a Földön, hogy ebből - legfőképpen neki - már elege volt. De Én, az Isten, nem hagyhatom abba a kísérleteimet, mert akkor éppen azt nem tudnám meg, amit annyira meg szeretnék tudni, mi történne akkor, ha Isten végérvényesen eljegyezné magát a sötétséggel.

Kétségtelenül vannak ennek a dolognak kockázatai, de még nem kárhoztak el e lelkek közül olyan sokan, akik e kísérletben részt vettek, hogy végérvényesen lefújjam a kísérleteimet, és fejezzem be azokat a próbákat, amiket az emberiség megjavítása céljából elterveztem. Így hát bármennyire óv Engem az Én feleségem, bármennyire dühös is Rám az embertelen kísérleteim miatt, addig nem hagyhatom abba, amíg el nem jön az a perc, amikor már nem ő, hanem Én mondom azt, elég volt.

Sohasem szabad félbehagyni egy munkát addig, amíg nem tudjuk a végeredményt, mert csak és kizárólag a végeredmény döntheti el, hogy egy kísérlet pozitív vagy negatív eredménnyel zárul le.

Amikor vége lesz majd ennek a Világévnek, Istennek annyi tapasztalata lesz már a sötétségről, biztosan el tudja dönteni, folytassa-e a kísérleteit a sötétséggel - ami nem más, mint a szeretet nélküliség - vagy sem.

Anna mostanában teremtett kapcsolatot azokkal a szellemiségekkel, akiket ti Arkangyaloknak neveztek. A kapcsolat egy könyv sugallata által jött létre. És Anna ma már úgy beszélget velük, ahogyan ti beszélgettek a legkedvesebb ismerőseitekkel. Anna mindig kedves és tisztelettudó, mert ő pontosan tudja, mekkora adomány és megtiszteltetés számára, hogy ezek a szellemiségek, az Én beleegyezésemmel, az Én határozott parancsomra, a segítségére vannak.

Mire is használja ő ezeket az épülő kapcsolatokat, mert hát újabb és újabb szereplők lépnek be az életébe, ahogyan a problémái segítséget igényelnek. Elsősorban mások megsegítésére, vagy gyógyítására, másodsorban olyan problémák megoldására, amelyekre földi segítséggel nem tud megoldást találni. Ezek a kapcsolatok nagyon építő jellegűek Anna számára. Amíg nem viszi túlzásba az Égiek segítségét, addig biztosan segíteni is fognak neki.

Ámen

Anna névnapja

Szellem: - Már nemegyszer előfordult, hogy Anna földi elfoglaltságai vagy feledékenysége miatt, nem azon a napon ünnepeltünk meg egy születésnapot vagy az ő névnapját, így hát ez most is így történt. Annyira lefoglalták őt a családi névnap előkészületei, hogy nem tudott július 26-án meglátogatni Bennünket, csak 28-án reggel jött fel Hozzánk a Forrásba, hogy megünnepelhessük Derű és Jókedv születésnapját, akik július 27-én teremtődtek általunk és Anna elmulasztott ünneplését.

Amikor reggel feljött Hozzánk még azt is elfeledte az Én drágalátos feledékeny asszonyom, hogy nemcsak a gyermekeinket akarjuk megünnepelni, hanem őt magát is.

Szerencsére Isten és stábja nem ennyire feledékeny, és bizony mi nagyon készültünk, nemcsak Derű és Jókedv, de Anna megünneplésére is.

Amikor megajándékozott már mindenkit, ahogyan ezt ő ilyenkor szokta, igencsak meglepte, mi is meg akarjuk köszönteni őt. A gyermekeink a szokásos dalon kívül, ami már világszerte elterjedt az angol kultúra „áldásos” hatására, egy kedves, néhány soros dalt költöttek Anna dicséretére és dicsőségére.

Anna úgy meghatódott, hogy ami még soha de soha nem fordult vele elő, most kihullottak a könnyei. Gyermekeink ettől úgy megdöbbentek és elnémultak, hogy ezután senki megszólalni sem tudott. Ők nem értették Anna örömkönnyeit, hanem azt gondolhatták, az édesanyjuknak valami nagy-nagy fájdalma lehet, hiszen az örömkönny is ismeretlen a Forrás lakói számára.

Amikor Anna ezek után hamarosan elköszönt tőlünk, olyan csendben és megszeppenten kísérték őt ki a Mennyország kapujáig, ami még soha, de soha nem fordult elő.

Majdnem elfelejtettem Én is most a legfontosabbat.

Annának a gyermekeink előtt mondtam el, hogy nagyon szeretem, mindennél és mindenkinél jobban, és soha többet el nem hagyom őt. Ez számára nem feltétel nélkül jelenti ugyanezt, de Én tudom, már soha nem akarok tőle elválni, mert sem jobbat, sem okosabbat, sem derekabb asszonyt nem találnék helyette, és Én ezt már régóta tudom.

Anna annyi földi életében tett a hűségéről, jóságáról Nekem tanúbizonyságot, hogy már feleslegesen állítanám őt próbák elé, tudom.

Amikor elhagytuk a Forrást, Anna azonnal hazafelé vette az irányt. Nem akart találkozni régi ismerőseivel, mert megfeledkezett arról, hogy az égi barátai, akik nem mások, mint a Nap, Földanya és a Naprendszerben található összes égitest meg szokott jelenni ilyenkor az ő képzeletbeli mezőjén. De Én figyelmeztettem arra, hogy várják, ezért hát, sürgős dolgai dacára a szokásos úton eljutottunk arra a mezőre, ahol már számtalanszor találkozhatott a barátaival.

Amikor odaérkeztünk, nagyon meghatódott, mert mindenki ott volt már, és olyan terített asztal fogadta őt, amilyet Anna szokott nekik varázsolni vagy inkább teremteni, hogy földi szokás szerint megvendégelje őket.

És akkor történt meg Anna életében az, amit biztosan hihetetlennek fogtok majd tartani. Földanya átnyújtotta Annának a Halhatatlanság kulcsát.

Mit is jelent ez az ő számára?

Ez bizony azt jelenti, nem kell többé a Földre születnie, csak akkor, ha valamilyen ok miatt, például azért, hogy Engem vagy benneteket segítsen, így dönt.

Annának akkor újra eleredtek a könnyei. Az a sok fájdalom, amit földi életében megélt, olyan szomorúsággal töltötte el, hogy úgy potyogtak a könnyei, csak akkor hagyta abba, amikor visszatért a földi életébe és elindult, hogy megetesse az „utcamacskáit”, akik már nagyon de nagyon várták őt.

Ámen

Anna és az ő szentjei

Szellem: Amikor Annát próbák elé állítom, Engem mindig meglep, mennyi találékonysággal oldja meg azokat a feladatokat, melyeket még akkor beszéltünk meg vele, amikor közöttünk élt a Forrásban és földi életére készült.

Ezt az utolsó életét különösen nagy gonddal készítette elő. Hiszen a Forrásban tudta, a Föld új avatárja személyében szüleik meg a Földre. De azt is tudta, mindezt el kell majd felejtenie, amikor megszületik és olyan nehéz életet választott magának, amely végül szükségszerűen ráébresztette valódi hivatására, amely miatt közétek született.

Ő nem kért magának különleges képességeket, mégis az évtizedek alatt, melyet közöttetek töltött, olyan különleges képességeket épített magába, melyeket a Forrásban egyáltalán nem tervezett meg magának. Hogy ezeket a képességeket végül miért építette fel önmagának, Én sem tudom. De talán a tudatalattijában mindig is benne volt az a tudás, hogy Jézus - azaz a fiam - nyomdokaiba lép. Az emberiség mindig őhozzá fogja hasonlítani majd, és nem akart nektek csalódást okozni.

Anna mostanában betegeket próbál gyógyítani, nem is akármilyen eredménnyel. Ez olyan boldoggá teszi őt, mint sok embert az óriási vagyon, a mérhetetlenül nagy hírnév, vagy olyan adottság, amely valójában nem is saját tehetségének az eredménye, hanem a Szellemi Síkok támogatása a fejletlen lelkeknek.

Amikor Anna gyógyít, olyan odaadással teszi azt, mintha magát az Istent gyógyítaná, még akkor is, ha ennek az „Istennek” rendkívül erős lábszaga van, mint legutóbb is.

Amikor Anna így gyógyít, tudja, Istene egy szikráját próbálja meggyógyítani, aki menetközben elfeledte saját Istenfiúságát, és úgy elhagyta már magát, hogy egyetlen egészséges szerve sincs, ami valóban azzá tenné őt, ami.

Én sokat mulatok ilyenkor rajta, de ő halálosan komolyan veszi a hivatását, és ez így van rendjén.

Nem elsősorban erről akarok nektek beszélni, hanem arról, Anna már régen tisztában van azzal a ténnyel, ő volt Mária Magdolna Jézus idejében. Csak azt nem tudta, mert tettem róla, hogy elfelejtse, Jézushoz való élet vár majd rá.

Amikor megtudta végül, hogy avatár lesz, azt mondta Nekem:

-          Vedd tudomásul, én nem akarok meghalni Miattad, mert elegem van már abból, hogy áldozat legyek mások oltárán. Nem akarok, sem a zsidóid, sem más népek oltárán áldozat lenni. Nem látom ennek értelmét. Nem akkor leszek jó tanító, ha meghalok, hanem akkor, ha az emberek között maradva taníthatom őket.

De az életben nem Isten az, aki eldönti előre, hogy egy avatár megbecsült tagja marad-e az emberi társadalomnak, hanem maguk az emberek döntik el, elfogadnak-e egy Isten küldöttet avatárnak, avagy sem. Tehát, ha benneteket Anna meg tud majd arról győzni, hogy változzatok meg és hogyan, akkor nem kell majd meghalnia Értem és miattatok. De ha nem tud kellően érvelni az emberiségnél, ahogyan Jézusnak sem sikerült, akkor bizony felkészülhet a legrosszabbra is.

Amikor majd kiderül róla, hogy az új kor avatárja és nem kevesebb, annyi ellensége lesz majd a Földön, mint csillag az égen.

Gyűlölni fogják őt a saját vallásbeliek, mert sohasem volt jó keresztény. Gyűlölni fogják őt a mohamedánok, mert megszentségteleníti az ő eszméiket, és gyűlölni fogja őt az összes többi vallás is.

Amikor kihirdeti majd vallási téziseit, mert így kell tennie és ezt nyilván meg fogja érteni, akkor szárnyára veszi őt a hírnév, amely mint tudjuk, nem mindig szolgálja azt, aki közhírré teszi azokat.

Ne csak Jézusra gondoljatok, de gondoljatok Husz Jánosra és a többiekre, akiknek menekülni, bujkálni kellett nézeteik miatt.

Azt is tudom és megmondom előre, Anna sohasem fog elbújni az ellenségei elől, mert nem ilyen fából faragták. Ennyire már ismerem őt. De sohasem fogom megvédeni őt tőletek, mert aki avatárságra adta a fejét Nálam, az a fejével játszik, és ezt ő most nagy nevetve veszi tudomásul.

Amikor Anna már megértette, valóban ő az Én földi helytartóm - mert ezt már nagyon de nagyon régen elmondtam neki -, akkor azt mondta Nekem megilletődve és döbbenten:

-          De Uram, hogyan képzeled azt, hogy én a Te földi helytartód lehetnék, hiszen van nálam sokkal de sokkal okosabb ember is a Földön, aki betöltheti ezt a hivatást.

Akkor ő nem hitte el Nekem, hogy Én ezt komolyan gondolom. Csak a hosszú évek próbái világosították meg számára, Isten nem tréfált vele, hanem komolyan gondolta ezt. És most már látom, mennyire elszántan és tudatosan készül feladatára.

Az elmúlt hónapokban derült ki Annának, kik lesznek az ő valódi segítői ebben a hatalmas feladatban.

Amikor gyógyította azt a lelket, aki Jézus mellett Péterként ismert, nem gondolta, mert nem is gondolhatta, egy leendő munkatársával került kapcsolatba. De ez a lélek felismerte őt, csak azt nem tudta, valójában ki is Anna. Csak azt, hogy mindenkinél fontosabb számára. Érezte, nagyon de nagyon fontos, hogy ne szakadjanak el egymástól.

Azt mondta Annának - idézem:

-          Amikor először megláttalak, az volt az érzésem, te az én nővérem vagy, pedig nincs is a Földön nővérem, csak egy fiú ikertestvérem volt, aki már meghalt. De ettől a pillanattól kezdve én téged a nővéremként szerettelek.

Amikor megismerkedtek, Anna már benne volt saját felkészülésében. Ennek az asszonynak az anyját, aki halottként hozzátapadt és elszívta minden életenergiáját, leválasztotta róla és elindította a gyógyulás felé.

Most is ezért kereste fel őt. De Anna tudja, hogy egy ember csak és kizárólag akkor gyógyul ki bajaiból teljesen, ha felhagy betegség tudatával és annak megfelelő egészséges életmódot él. Ezért aztán sok okos tanáccsal, állandó egészségügyi felügyelettel segíti ennek a nagyon beteg embernek a gyógyulását, akinek bizony valóban meg kell először gyógyulnia, hogy maga is segíthessen másoknak.

Amikor Annáék felkészültek erre a szerepre, olyan tudással állnak elő, amely kevés gyógyító csoportnak lesz sajátja már abban az időben.

Nemcsak egy apostolról tudja már, hogy itt van a közelében, de csak négyen kapták meg az elhívást. Anna abban reménykedik, lesz újra bátorságuk felvállalni a feladatot, és nem hátrálnak meg a várható borzalmak miatt, ahogyan Jézus idejében sem tették.

Ámen

Az új vallás tézisei

Szellem: Sokat gondolkodtam azon és volt rá elegendő időm, hogy milyen is legyen az az új vallás, amelyet az emberiségnek adok azért, hogy testben, lélekben és szellemben tovább gyarapodjon.

Amikor majd Annáék előállhatnak az új tudással, amelyre most kezdenek igazán és közösen felkészülni, olyan züllött, szétesett lesz az emberi társadalom, hogy egy új Messiást, egy új Megváltót várnak, aki kivezeti őket abból a káoszból, amit önmaguknak teremtettek.

Hogy nem önmaguktól teremtették meg, azt Anna tudja jól, de sohasem mondhatja el nektek azt, amit már nagyon de nagyon régen tud a zsidóimról és Rólam is, mert megtiltottam neki, hogy elmondja. Ezért aztán amikor előáll az a káosz, amelyet már csak egy új Messiás tud megszüntetni, akkor Annának színt kell vallania előttetek. Meg kell mondania nektek, miért jött a Földre. És nektek milyen Új Isteni Törvényekhez kell majd igazodnotok ahhoz, hogy az Új Földön maradhassatok, ahogyan Anna nevezte a bolygótokat. 

Ő nem tudja, mert nem tudhatja, ezt az elnevezést valójában még a földi élete előtt határozta el. Az ezoterikus irodalomban olvashattok róla, valóban a hírnökök már így nevezik a Földeteket és nem másként.

Amikor Anna leírva látta ezt az elnevezést, azonnal felismerte, mert ismerős neki a fogalom és örült annak, hogy a Földön élő többi küldött is így nevezte el.

Ő mindig azért olvas, hogy saját tudását ellenőrizze, valóban egyezik-e az ő tudása azokéval, akik kortársai, és nem mások, mint Anna élő előhírnökei, ahogyan Jézust is megjövendölte Szent János evangélista, akit aztán megbüntettek ezért.

Ma éppen azért van olyan sok hírnök a Földön, hogy segítsék az ő munkáját, a saját felkészülését és azt, hogy az emberek higgyenek neki, amikor előáll új vallási téziseivel.

Anna nemrégen olvasta egy könyvben, Isten és Istenanya a hatalmon vesztek össze. Ő az egyetlen ember a Földön, aki a teljes igazsággal tisztában van. Amikor majd ti is megismerhetitek, ne gondoljátok, Anna hazudik, mert Isten sem tévedhetetlen, még akkor sem, ha a vallásaitok ezt állítják Rólam.

Arról szeretnék még beszélni nektek, hogyan és miért alakítottam ki az új vallás elveit akkor, amikor már az emberek teljesen elfordultak Tőlem, és még a feleségem sem hajlandó templomba járni, mert annyira zavarja őt saját vallásának naivsága, életidegensége.

Úgy gondoltam, a szeretet nem úgy lesz központja a vallásnak, ahogyan azt Jézus idejében hirdették, hanem úgy, ahogyan azt Anna földi élete tapasztalatai alapján megfogalmazta Nekem:

Azt mondta egyszer beszélgetés közben az Én asszonyom:

-          Adam! - mert még mindig így szólít Engem! Nem normális dolog az, hogy a papjaid nem nősülnek meg. Azért van annyi beteges hajlamú papod, mert nem élnek normális nemi életet. Nem élnek családban, így nem ismerik az emberek hétköznapi gondjait sem. Csak az egyházadnak érdeke ez, mert így nem kell egy családot eltartani, hanem csak egy papot, akinek aztán kevéssel kell persze beérnie. Ha majd a papjaid nősülhetnek, akkor lesz módjuk normális életet élni és példát mutatni a többieknek.

Tehát a papjaim megnősülhetnek. Aki nő és mégis az Én hívem akar lenni, annak lehetősége lesz családot alapítani. Nem kell lemondania a gyermekáldás és gyermeknevelés örömeiről, mégis szent életet élhet majd.

A papjaimnak - legyenek akár nők akár férfiak - valójában a tanítás lesz a feladatuk. Az életre nevelés, és nem az Én égi imádásom sulykolása az embereknek.

Anna azt mondta Nekem:

-          Adam! Neked nem arra van szükséged, hogy az emberek tetemes költséggel templomokat építsenek és imádjanak abban, hanem arra, hogy szeressenek Téged. Nem az imádat tesz majd Téged boldoggá, hanem az, ha az emberek szeretnek és tisztelnek Téged, a Teremtőt.

Aki pedig nem tisztel és a többieknek rossz példát mutat, azt megbüntethetem kedvem szerint. Nem a földi igazságszolgáltatásra bízom őket, amelyet már mindennek lehet nevezni, csak igazságszolgáltatásnak nem.

Az emberek megtanulják majd a Teremtés mozzanatait. Érteni fogják saját helyüket ebben a Nagy Műben. Megtanulhatják, az Isten nem tud mindent, mert ha tudna, akkor nem hibázott volna saját felesége és családja kárára. Ha pedig Isten hibázhat, akkor hibázhatnak az emberek is, de viselniük kell a következményeit, amely nem a következő életükben következik be, mint most a karma által, hanem azonnal.

Aki tehát nem szereti a másik embert, azt senki sem fogja szeretni és tisztelni, mert gondoskodom róla. Aki megbántja vagy megöli a másikat, az az Én haragommal kerül szembe, és Én nem leszek most elnéző. Aki elveszi a másik tulajdonát vagy asszonyát, annak egyedül kell a Földön élnie, mert a törvény nem teszi számára lehetővé, hogy társas kapcsolatban létezzen tovább.

Amikor majd ezeket a nézeteket a templomok falán találjátok kiírva, ajánlom, ne nevessetek rajta. Ugyanis a törvény nem tudása senkit sem mentesít a törvény hatálya alól. Tehát jól kössétek fel a gatyátokat, ha az Új Földön akartok élni, mert olyan szigorú Atyátok leszek majd, amilyen még sohasem voltam.

Kérdezhetnétek Tőlem, miért?

Anna azt mondta Nekem:

-          Szégyen, hogy már lassan a nők is olyan züllöttek lesznek a Földön, mint a férfiak. Nem törődnek a gyermekeikkel, csak a karrier és minden olyan álérték irányítja őket, amely nem szolgálja a következő nemzedékek érdekeit.

Belátom, bizony ez így van. A gyermekeitek lassan már nem tudják azt, mi a család és azt sem, mi a szeretet. Istenről pedig már ne is beszéljek.

Annának sokszor volt lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy nem nevelte vallásosan a gyermekeit, mert valójában ő sem hitt Bennem. De amikor megismert és rádöbbent, Isten nagyon is van, Isten nagyon is élő, akkor megpróbálta, nem a vallás, de az Istenről alkotott tudása felé terelni gyermekeit.

Tudom, nem gonoszságból tette ezt, hanem azért, mert mindig igazmondásra és őszinteségre nevelte őket. Sohasem volt vallásos csak azért, mert ezt tanították neki. Tudásból lett Istenhívővé, és ezt mindig elmondja azoknak, akiknek Rólam beszél. Sohasem mond olyat, amivel megbántana Engem, hanem csak azt, amit minden teremtménynek tudnia kell a Teremtőjéről.

Mindig igazat mond Rólam, azt sem hallgatva el, hogy nem vagyok tökéletes. De tudja, ha nem is tudok mindent - mert miért is tudhatnék -, mindent látok, hiszen minden teremtményemben benne vagyok, és senki sem menekülhet a hibái, vétségei alól, még Anna sem. Ezt már nagyon-nagyon régen tudja.

Amikor meghal, ugyanazt az utat kell végig járnia, amit minden embernek, mert megadatott neki a tévedés lehetősége és tudja magáról, ő sem tévedhetetlen. Még akkor is, ha másként szeretem őt, mint a többi lényemet.

Amikor pedig földi pályátok véget ér, a próbáitok akkor sem fognak véget érni, mert a Mindenségben minden fejlődik, minden változik, ahogyan Isten is változni fog, mert változni akar.

Ámen

Üzenet a zsidóimnak

Szellem: - Volt egy történelmi kor, amikor leküldtem követemet: Mózest közétek, aki nem volt más, mint a későbbi világhódító diktátorok, vagyis Én, emberi alakban.

Amikor Anna gondolkodik Rólam, sohasem úgy teszi, mint ti földi emberek, hanem úgy, ahogyan egy nő, egy asszony gondolkodik önző és elvetemültté vált férje felől, akit azért szeret, mert tudja, ez az egyetlen módja a megváltásának, és nem más.

Olyan régen és olyan jól isme Engem már, hogy nincsenek, nem is lehetnek előtte titkaim, mert úgy ismer Engem, ahogyan egyetlen egy lényem sem ismerhet, még a Forrás lakói sem, akik úgy csüngenek Rajtam, mint a gyermekek csüngenek földi atyjukon.

Amikor Anna most a Földre jött, Nekem még nem volt szándékomban megváltoztatni azt a földi történelmet, amit már eonok óta elterveztem, de Anna már annyi mindent megváltoztatott Bennem az ő végtelen szeretetével és irántam érzett felelősségével, hogy akartam vagy nem akartam, meg kellett változtatnom a szándékaimat, mert nem akartam végleg elveszíteni őt, akinek mindennél és mindenkinél többet ártottam az emberi történelem szomorú lapjainak az életre hívásával.

Amikor Anna korholt Engem, korholt elvetemültségem és gazságaim miatt, először nagyon dühös voltam rá. Sokszor megöltem őt asztrál síkon, vagy okoztam neki olyan fájdalmat, mint egyetlen egy lényemnek sem, aki a legnagyobb gazságokat követte el közöttetek. De változnak az idők, és változnom kellett Nekem is, hogy ne veszítsem el az Én legdrágább kincsemnek, drága asszonyomnak a szeretetét, aki Örömmel és más égi gyermekemmel megajándékozott Engem. Már tudom, a legnagyobb odaadással, szeretettel szeretett Engem, aki pedig ezt már régen meg nem érdemelte Tőle.

Azt mondta ma hajnalban Nekem az Én drága asszonyom:

-          Adam! Soha nem akartam ártani Neked. Csak azt akartam, ráébredj, milyen mérhetetlenül eltorzultál. Azt akartam, méltó legyél isteni Önmagadhoz, és elhagyd mérhetetlen torzulásaidat.

Tudom, mert számtalanszor megtapasztaltam, úgy figyelt Engem, mint egy rátermett nyomozó, aki árgus szemekkel figyeli a legkisebb nyomokat, hogy megértse egy súlyos bűntény okait.

Annának sohasem volt könnyű dolga mellettem, mert Én nem vettem először komolyan az ő szándékait, vagyis azt, amiért a Földre jött. De mert Én Magam fecsegtem neki ki, azért jött a Földre, hogy megszüntesse a Földön a gonoszságot, először meg kellett értenie a gonoszság lényegét, ami nem más, mint a szeretet nélküli Isten cselekedetei a Földön.

Amikor Anna ráébredt arra a valóságra, nem a földi ember az eredendően gonosz, hanem a gonoszság magában az Istenben van, akkor nem kímélt Engem, és nemcsak nem kímélt, de megpróbált ráébreszteni arra, hogy változzam meg.

Először nevettem rajta. Kinevettem őt, és annyi fájdalommal ajándékoztam meg asztrál síkon, mint egyetlen más embert sem. Anna állta a sarat és a legnagyobb gazságokat is, bár döbbenten. Hidegvérrel tűrte, mert tudta, egy elvetemültté vált Istennel kell megküzdenie, akit ráadásul akkor már szerelemmel szeretett.

Amikor Anna próbái végére értek, olyan kiábrándult és őszinte volt Hozzám, hogy tudtam, ha nem változtatok Magamon, akkor számomra soha többé nem létezik már a boldogság, a szeretet és sohasem leszek többé méltó isteni Önmagamhoz, hanem valóban Én leszek a Sátán, az Antikrisztus, ahogyan az emberek a legfőbb gonoszt nevezik. Ráébredtem arra, soha többé nem lehet asszonyom, aki szerelemmel szeret, és nem lehetnek gyermekeim, mert nem hagynám őket életben. Vagy ha mégis, nem maradnának mellettem még akkor sem, ha nem ölném meg őket.

Olyan válságba kerültem, mint az az ember, aki kiirtott már mindenkit maga mellől akit szeretett, és nem érti, mi a baj körülötte, és miért nem szereti őt senki.

Aki nem tud szeretet adni, csak fájdalmat, az előbb vagy utóbb a sátáni lét felé közeledik, ahogyan Sátánná váltam Én Magam is: az Isten, amikor első törvényemről totálisan megfeledkeztem és megtagadtam Magamtól, ami nem más, mint a szeretet. A szeretet pedig: nem kapni, hanem adni.

Már nem tudtam mást adni, csak gyűlöletet, szeretetlenséget és fájdalmat. Ezért torzult el a földi élet, ezért hívtam életre azt a népet, akiket a többiek csak zsidóknak neveznek.

A zsidók földi küldetése nem az volt, amit önmagukról a többi „ostobának” hirdetnek, hogy tanítsák, jóra tanítsák a többieket, hanem éppen az volt a földi küldetésük, hogy megrontsák és a pusztulásba taszítsanak népeket, ahol csak megjelennek. Mint tették azt mindenkori történelmükben Anna népével is, mint most is.

Amikor szembe kellett nézzek Önmagammal, nem azért tettem először, mert feltámadt a lelkiismeretem, hanem tettem ezt azért, mert földi asszonyom gyávának nevezett, aki csak gonoszságokra képes már, és nem mer szembenézni Önmagával, Önmaga bűneivel, saját bűnösségével.

Amikor pedig ezt megtettem, végtelenül szomorúvá lettem, mert rájöttem, a gonoszságom nem másnak köszönhetem, mint saját Magamnak. A torzulásom már beteges méreteket öltött. Ha meg is tudok gyógyulni, akkor sem tudom többé kiirtani Magamból azoknak az életeknek az emlékeit, amiket földi alakjaimban elkövettem mindazokkal szemben, akik pedig szeretettel fordultak felém, mint Anna is a kezdetekben, amikor megismert, és azt hazudtam neki, hogy szeretem, vele akarok élni és létezni.

De Anna belelátott a lelkembe, meglátta Bennem a Sátánt, akinek már semmi sem szent, nincs olyan gazság, amire rá ne szedné az embert, mert az ember tudatlan, mert tiszta, mert őszintén szereti az ő Istenét.

És akkor most beszéljünk kicsit arról a népről, akiket Én a megrontásotokra fejlesztettem ki más bolygók lakóival, akiknek kötelességük volt az Én ördögi kísérleteimben részt venni.

Ők persze nem elvetemültek, de Én az Isten azzá váltam, már semmi sem volt előttem szent. Sem az ember, sem az állat, semmi, ami a kezem ügyébe került.

Először olyan kísérleti állatokat teremtettek Nekem, akiket a földi embereknek Istenként kellett tisztelniük. Ők persze nem voltak mind ártatlanok. Gondoljatok csak a krétai kultúra ember-állat szörnyére vagy más olyan alakokra, akik a mítoszaitokban megtalálhatók.

A kentaurokat például kifejezetten már háborús célokra teremtették. Azért hozták le a Földre földi életeket élni, hogy a zsidóimat, akik már akkor is a Földön éltek, nagy-nagy hatalomhoz segítsék.

Gondolom, azt is tudjátok, az atombomba feltalálói - azok a tudósok, akik végül is elkészítették ezt az állati szörnyeteget - többségében szintén zsidók voltak.

Ők elsősorban az értelmükkel különböznek a többi földi embertől. Aki egyszer zsidó lesz, az nem léphet többé más nemzetek sorába, csak akkor, ha lemond azokról a kiváltságokról, amelyek őket a földi életükben megilletik. Aki pedig felismeri kártékony voltukat, azt igyekeznek gyorsan félreállítani vagy likvidálni, hogy ne tudja felfedni valódi arcukat, mert abban a színjátékban, amelyben ők a főrendezők, nekik a gonoszságot kell képviselni. Gonoszságot kell elkövetni ahhoz, hogy boldogulni tudjanak. Aki pedig erre földi életében nem hajlandó, az csak a többi földi ember hétköznapi életét élheti, nem számíthat az Én jutalmaimra, amik persze csak földi örömökhöz segítik őket, és nem máshoz.

Hol van tehát Isten szép arca, hol van az a jó Isten, akit az emberek a templomaikban imádnak és hisznek?

Hát bizony, az az Isten elveszett a saját történelmében, és olyan gonosszá vált, amilyen gonosszá saját népét tette, akiket arra szerződtetett, hogy Lucifert, vagyis a Sátánt tegyék meg Istenükké.

Amikor Anna a legutóbbi könyvét olvasta, amit nem más, mint egy zsidó ember írt, akkor nem értette, miért van a zsidó szövegekben a kimondhatatlan „Név” Isten neveként. Hát most felfedem előtte a teljes valóságot. Nem azért szerepel benne a kimondhatatlan „Név”, mert a zsidók annyira tisztelik Istenüket, hanem azért, mert ők pontosan tudják, hogy a „Név” amelyet nem lehet kimondani, nem más, mint Lucifer.

Miért is fedem fel ezt az ősi titkot előttetek? Két dolog miatt. Egyrészt, Anna arra már régen rájött és teljesen magától, valójában a zsidók félelmetes, gyűlölködő Istene nem lehet más, mint maga Lucifer, aki pedig nem más, mint Isten sötét oldala.

Másrészt, a zsidóimnak meg kell tudnia a teljes valóságot Rólam, vagyis azt, hogy Én őket éppen úgy eszközként használtam az emberi történelemben, mint az összes többit, akik szintén gyakran voltak elkövetők, de legtöbbször áldozatok csupán.

Amikor ezt megvallom, teszem azért is, mert tudniuk kell, Isten változóban van. Mert Isten ráébredt arra, ha nem hagy fel gonoszságaival a földi emberek életének az irányításában, akkor olyan elvetemültté válik, hogy többé már nem Isten lesz, hanem maga a Sátán. És Isten már nem akar Sátánná válni többé, mert Isten megismerte asszonya által újra a szeretetet, a felelősséget és olyan értékek mentén akarja a Teremtést folytatni, amely harmóniát teremt mindenki számára.

A zsidóimnak persze rossz hír lehet ez, de Anna fogja az ő életüket megváltoztatni. Hogyha Anna, legnagyobb szeretetében Nekem tudta adni a népét, és nem félt attól, hogy rosszat teszek velük, és Én mégis ezt tettem most, akkor Én neki, vagyis földi asszonyomnak ajándékozom a zsidóimat, ha ő elfogadja Tőlem ezt a különös ajándékot.

Anna most Nekem igennel válaszolt. Amikor pedig megkérdeztem tőle, miért teszi ezt, azt kérdezte:

-          Tényleg, igazán őszintén nekem akarod őket adni?

Én azt feleltem:

-          Igen.

Akkor ő mosolyogva azt mondta Nekem:

-          Igen, elfogadom.

Megkérdeztem tőle:

-          Miért?

Azt felelte Nekem:

-          Mert szeretnék Neked segíteni.

Én pedig tudom már, ma a második újjászületésemet megelőző napon hozott döntésem, eddigi életem és létezésem legboldogabb napja és legbölcsebb döntése volt.

Ámen

Az új vallás és a régiek

Szellem: - Amikor Anna arról gondolkodott, mi legyen az összes többi vallással, amelyek már évezredek óta kísérik az, és megadják nekik az erkölcsi, magatartási szabályokat elsősorban - de más fontos információkat is az emberiségre vonatkozóan -, akkor úgy döntött magában: nem teszi kizárólagossá az emberiség számára az új vallási elveket, hanem a fiatalok körében fogja hirdetni elsősorban. Hagyja, hogy a többi vallás lassan elhaljon, ahogyan az mindig is volt a történelemben. Én tudom, ez rendkívül bölcs döntés, nincs is ellene kifogásom. De aki az új vallás szerint fog élni, az biztosan szálka lesz majd a többiek szemében. És valószínű, életre hívja először a többiek megvetését majd a gyűlöletét. Aztán Anna is úgy fog járni majd, mint Jézus, akit a zsidók először csak hülyének néztek, aztán féltve a hatalmukat, megölték.

De az a nép, és az a náció - bizony mondom nem egy ember, hanem annak a népnek vagy nációnak az összes tagja -, aki Annára kezet emel, annak nem lesz több esélye a Földre születni, mert megtagadom tőlük a földi élet lehetőségét is. Aki pedig emberként nem élhet majd a Földön, azt az állatok családjába fogom sorolni, hogy megtanulják mindörökre, Isten nem azért küld a Földre avatárokat, hogy megöljék, hanem azért, hogy fejlődni tudjanak általa.

Ámen

A szent karácsony

Szellem: Oly sok évvel ezelőtt történt, hogy Anna a földi szerelme helyett Engem, égi párját választotta, hogy el sem tudom mondani nektek, hiszen már lassan egy kerek évtized telt el azóta. Anna megőrizte e szép szerelem minden kedves emlékét anélkül, hogy fájdalmat hagyott volna benne ezeknek az emlékeknek az emlékezete, és úgy rögzítette önmagában, ez a Hozzám vezető út egyik állomása volt, ami végül valóban Hozzám vezette el.

De ez a férfi, aki tulajdonképpen megcsalta és eltávolodott tőle, mégsem értette meg igazán Anna döntését, aki már nem akart egy a másik által kihűlt kapcsolatban létezni, hanem a leghelyesebben elengedte azt.

Történt pedig karácsony táján, hogy a férfi telefonon felkereste őt. Én, mint a szeretője örök vetélytársa, árgus szemekkel figyeltem, mit is mond majd régi barátjának az asszonyom, ha az majd újra közeledni próbál felé. De Anna azt mondta neki:

-          Amikor éreztem, érzelmileg eltávolodtál tőlem, akkor szakítottam veled. Nem akartam, hogy a szakításunk megrontsa mindazt a szép és kedves emléket, amely hozzád fűzött. Te már nem szerettél engem, és az volt a leghelyesebb, hogy elváltam tőled. Azon az áron is, hogy én még akkor nagyon de nagyon szerettelek téged. Őrizd meg magadban a kapcsoltunkból a szép emlékeket, mert én is így teszek majd.

A férfi, aki ennyi idő, vagyis tíz esztendő múlva ébredt csak annak tudatára, mit is tékozolt el, most végre megérthette, nincsen olyan szerelem, amit ostobasággal el ne lehetne rontani. Nincs olyan szeretet, amely el ne múlna, ha önző módon eltékozoljuk azt.

Ezért szeretem Én a földi asszonyomat végtelen szeretettel és tisztelettel, mert már tudom, igazán mennyit ér ő Nekem. Ő az állhatatosság a szeretetben. Végtelenül szereti és tiszteli azt a lényt, aki mellette van. Akitől szeretetet, megértést, oltalmat kap.

Így szeressétek tehát, ti földi férfiak a jó asszonyaitokat, mert a férfi egyedül, csak fél, s az asszonyával kiegészülve lesz majd csak egész.

Ámen

Egy válás története

Szellem: - Soha nem gondoltam volna, az Én drága feleségem közreműködik majd egy család szétválasztásában, de ez most sajnos megtörtént.

Amikor az ismerőse hozzá költözött néhány hétre, aktívan közreműködött annak hűtlenségében. Azután, ahogy az már lenni szokott, az asszony el is hagyta hites urát, aki pedig oltár elé vezette őt, és állítólag nagyon szereti még mindig.

De félre a mellébeszéléssel. Az igazság a következő.

Anna vendégül látott egy asszonyt, aki kisebb műtétre érkezett a városukba. Az, bizony mondom nektek, első látásra beleszeretett egy hozzá korban illő férfiúba, aki nemcsak hogy viszonozta ezt az érzést, hanem valójában ő volt a kezdeményező. A férfit a kedves felesége csalta egy jó ideig, amíg ki nem tették a szűrét, és össze nem költözött egy harmadik pasival, akinek három gyermeke volt már egy másik rendes asszonytól.

Hogy Anna mégis a hűtlen asszony pártjára állt - aki nála vendégeskedett -, arra az szolgáltatott okot, hogy az asszony férje rendszeresen verte a feleségét addig, amíg az meg nem tanulta, soha de soha ne szóljon vissza a férje urának. Ne legyenek kívánságai, elvárásai vele szemben. Ezért hát Anna, az Én drága asszonyom, azt mondta a barátnőjének:

-          Miért élsz vele együtt? Ez a férfi sohasem fog téged értékeden megbecsülni. Soha sem fog magától megváltozni, csak akkor, ha magára maradva megismeri azt a magányt - amit sajnos Nekem is meg kellett tapasztalnom, mert olyan gonosszá váltam férfi alakjaimban, hogy már azt hittem, az asszonyok azért vannak mellettem, csak lessék a legkisebb sóhajtásaimat is. Nekem pedig semmi kötelezettségem nincs velük szemben. Ezért hát egyre romlottabb és romlottabb lettem. Sajnos ez a színtiszta igazság.

Anna tehát nem gonoszságból és felelőtlenségből állt ki egy asszony mellett, hanem azért, mert felismerte kettőjük kapcsolatában ugyanazt a problémát, amelyet valamikor réges-régen együtt követtünk el.

Akkor Anna megátkozott Engem, mert tudta, olyan gyalázatot követek el a saját leánygyermekem ellen, ami lezülleszti nemcsak a mi családunkat, hanem az egész emberiség lesüllyedéséhez fog vezetni.

Ha akkor több eszem van és bocsánatot kérek tőle, talán nem történt volna meg mindaz a szörnyűség, amely évtízezredeken keresztül az emberiséget sújtotta. Sajnos már belátom, nem volt meg bennem a kellő bölcsesség. Anna hiába figyelmeztetett Engem előre, ne kezdjek viszonyt saját lányommal, akkor nem hallgattam rá.

Azután azt hittem, Anna nem értette meg Isten feltétel nélküli szeretetének valódi fogalmát. Már tudom, ahogyan Anna mostanában megfogalmazta Nekem, a feltétel nélküli szeretet egy téveszme. Ha valaki visszaél, újra és újra visszaél valakinek a bizalmával, az valójában szeretetnélküli és önző. Nem érdemli meg azt, hogy szeressék.

Tehát, ha egy férfi a szeretet helyett veri a feleségét, megerőszakolja a gyermekeit és hűtlenkedik, akkor az asszonynak jogában áll elmenni tőle, hiszen nemcsak az ő életét teszi az ilyen ember tönkre, hanem a gyermekeiét is.

Amikor Anna arra kényszerült, hogy más életeiben Velem éljen, már nem emlékezhetett erre a borzalmas életünkre, csak arra a szeretetre, amelyet azokban az életekben kapott Tőlem.

Én tehát nem változtam meg, csak becsaptam Önmagamat azzal, hogy eltitkoltam előtte azt, amire már nem tudott visszaemlékezni.

Amikor aztán felfedtem előtte a valódi történetet, úgy elborzadt, hogy napokig alig állt Velem szóba. Már azt hihettem, újra és véglegesen elválnak útjaink. Nagyon de nagyon szenvedtem miatta.

Most, ennél az esetnél az Én drága asszonyom azt mondta Nekem:

-          Nézd meg, ez az asszony egész eddigi életében arra várt, hogy a férje józan eszéhez tér majd, de tizennyolc évi szenvedés sem hozta meg az eredményt. A leghelyesebb, ha elhagyja őt, mert akkor a magány majd ráébreszti ezt az eszement pasit, hogy megváltozzon. Egy másik kapcsolatban már tudni fogja, hol van a szabadsága határa. Ha pedig nem, akkor majd addig vándorol egyik ágyról a másikra, amíg meg nem tanulja, aki szeret bennünket és megbecsül, annak ugyanaz jár ki.

Ha tehát a férj, ez az őrült férfi, aki most még azzal is tetézi gaztetteit, ami eddig sem volt kevés, hogy fekete mágiával akar ártani nemcsak a volt feleségének, hanem saját két gyermekének is, és Anna összes családtagjának - mert bizony mondom nektek most ezt teszi - a sötétség felé vette az útját.

Isten már érti Anna gondolkodását és nemcsak érti, de egyet is ért vele. A férjet úgy megbüntetem ezért a sok gonoszságért, hogy el fog menni tőle a kedve örökre. Mert volt egy szerető asszony, akit nem becsült meg. Volt két gyermeke, akit szintén terrorizált. És itt van Anna, aki szeretetből - neki csöppet sem ártva - a családja mellé állt, hogy nagy nyomorúságukban segítse őket. És akkor majdnem halálba vezette Anna unokája kocsiját, a többieket pedig asztrál síkon a rabszolgájává akarta tenni.

Ha nem lépek közbe, Anna most az unokáját gyászolhatná, és megszűnt volna a teljes önállósága, mert egy here rátelepedett a nem akármilyen energetikai képességeire.

De hogy megtudjátok, mit tervezek ez ellen a gonosztevő ellen, aki az előző életeiben is csak mások kenyerét rabolta és emberek millióinak halálát okozta, hát most tudjátok meg előre.

Ez a férfi vonatbaleset áldozata lesz. Minden végtagját, még a nemi szervét is el fogja veszíteni. Olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerül, mint mindazok, akik más kárán próbálnak élni és megélni. És egy elfekvőben élvezheti majd életei munkájának a gyümölcsét, hogy megtanulja, a szeretetért cserébe szeretetet kell adni és nem fájdalmat, ahogyan Isten azt hosszú ideig tévesen gondolta.

Isten bennetek tanul, hát most ebben a férfiben fogom elszenvedni azt, amit kiérdemeltem az ő földi életeiben. Ha majd találkozik ezzel az írással, pontosan tudni fogja, róla és Istenéről szól ez a kis történet. És arról, Isten már nem feltétel nélküli szeretet vár el az asszonyától, hanem őszinte és viszonzott, kölcsönös szeretetet és megbecsülést.

Megköszönöm az Én drága feleségemnek, hogy végre, ennyi évezred után megtanította Velem azt, amit ő már akkor is tudott, de Én, az ostoba Istenetek még nem voltam képes akkor felfogni.

Ezzel a példa nélküli történettel zárom tehát az utolsó könyvünket, mert az emberiség számára és Isten számára is elfogyott a tanulási idő. Most már nemcsak Anna mondta Nekem azt, hogy változzam, hanem az Én legkedvesebb, legszeretetreméltóbb munkatársam is, Mihály arkangyal, aki legnagyobb megdöbbenésemre az alábbiakkal állt elő a minap.

-          Uram! Anna hosszú évezredekig szenvedett miattad. Aztán szeretettel szerethetett, de nem tudhatta, mennyi gonoszságot műveltél vele. Végül megtudta a teljes igazságot, és mégsem hagyott el Téged. De ha te így folytatod az emberiség „tanítását”, akkor előbb vagy utóbb el fogod veszíteni azt, aki számodra a legnagyobb érték. És vedd tudomásul, ha Anna elhagy Téged, akkor mi arkangyalok valamennyien elhagyunk Téged, mert belefásultunk a Te gonoszságodba. Belefásultunk abba, hogy el kell hallgatnunk előtted a valódi véleményünket. Soha de soha nem voltál arra kíváncsi, mit gondolunk mi viselt dolgaidról, amelyeket a Földön műveltél.

Amikor Anna a jelenlegi földi életében megtervezte a programját, azt mondta nekem négyszemközt. - Ha a fene fenét eszik is, józan eszére térítem ezt az Istent, mert már nincs gyomrom ahhoz, hogy Őt szolgáljam.

Hosszú évek óta egyedül viaskodik Veled. Szeretetet adott, amelyet Te már a kezdetekben tönkretettél, és még mindig bízik abban, meg fogsz változni. Hát meddig várjon még, hány gyalázatos életet kell még leélnie ahhoz, hogy józan eszedre térjél?

Még azt is mondta Nekem az Én leghűségesebb szolgám, hogy Anna mellé áll, mert már nem tudja elnézni a gyötrődéseit Miattam, még akkor is, ha ezért őt magát fogom felkoncolni legközelebb.

Így ért hát véget Istenetek gonoszsága, mert két választásom van már csak. Egyedül, örök magányban létezni, vagy együttműködve velük, akik eddig mindent megtettek Értem. Ám Én csak kihasználtam az ő jóságukat, mert ostoba módon azt hittem, Istennek jár a feltétel nélküli szeretet. De ma már tudom, a szeretet csak annak jár, aki azt meg is hálálja.

Ha Anna mégis elhagyna, bár most már biztosan tudom, nem fog, mert csupán egyetlen feltételhez kötötte, és ez az volt, a józan eszem is használjam az emberi történelemben, ne csak a gonoszságomat.

Ámen

Isten megváltása

Szellem: - Amikor Annát feleségül vettem, azt gondoltam, móresre tanítom az Én asszonyomat, és elmegy majd a kedve attól, hogy Engem, az Istent, a Világ Urát bírálni merjen. Hogy a történet mégis egészen másképpen végződött, nem kis részben az Én okos és drága feleségem érdeme, aki úgy nevelt Engem az elmúlt tíz esztendőben, ahogyan Én azt kiérdemeltem.

De hogy a lényegre térjek, a következő történetet, kell nektek elmondanom.

Néhány hónappal ezelőtt Anna egy gyógyszertárban állt sorba, amikor bejött két fiatal hölgy, és az egyik különös ijesztő hangokat hallatott, amelyek - Anna felismerte - egy démontól származtak. A démon azért csapódott az asszonyhoz, hogy rajta keresztül ijesztgesse az embereket, s ő ennek a luciferi parancsnak meg is felelt.

Csakhogy az ő jelenléte a nő testében, annak rengeteg szenvedést és energetikai problémát okozott, hiszen kilenc éves kora óta tartotta megszállva, és nem tudott miatta teljes emberi életet élni. Már a második házasságánál tartott és ez sem volt felhőtlen.

Amikor Anna meghallotta a hangokat, felismerte a bajt. Megszólította az asszonyt, hogy tudomására hozza, egy lélek kapcsolódott hozzá, akitől szívesen megszabadítaná. Nem akarta őt megrémíteni.

Az asszony először megijedt, mert azt gondolta Anna sok pénzért árulja majd a tudását, de Anna biztosította afelől, nem kér cserébe semmit.

Amikor az asszony eljött a lakására, nem egyedül jött, hanem hozta magával azt a hölgyet, akivel a gyógyszertárban volt.

Előtte Tőlem kért tanácsot és engedélyt, hogy megszabadíthassa ezt a fiatal nőt a démonától.

Még sohasem engedtem meg ilyen műveletet embernek, mert akit démon szállt meg, annak komoly oka volt mindig, természetesen nevelő célzattal.

A papok démonűzése valódi lehet, csak általam nem engedélyezett.

Felvilágosítottam tehát Annát arról, mit kell tennie. Anna valóban meg tudta szabadítani a fiatal nőt ettől a kegyetlen büntetéstől, amelyet a köztes létben, az élet programja tervezésekor vállalt magára. Nemcsak a démontól szabadította meg, hanem a nagyanyja halott lelkétől is, aki halála után nem jött el a Mennyek Országába, hanem oktalanságában a gyermek unokájához tapadt.

Már régen szerettem volna levetkőzni luciferi énemet, mert beláttam, annak semmi értelme. Nemhogy meggyorsítanám vele az emberiség fejlődését, hanem Magam is a teljes züllés állapotába kerültem általa, mert már nem azért bűntettem sokszor az emberiséget, mert megérdemelte azt, hanem azért, mert bizony mondom nektek, örömömet leltem mások szenvedésében.

Anna egyszer megkérdezte Tőlem, örömömet lelem-e mások szenvedésében? Én őszintén igent mondtam. Akkor ő elszörnyedt. Azt mondta Nekem az Én asszonyom:

-          Istenem, te olyan szörnyeteg lettél, hogyha nem változol meg, romokba döntöd a Teremtett Világot, és az meg fog szűnni. Mert a Világot Isten szeretete hívta életre. Ha Isten az egyetlen törvényéről megfeledkezik, akkor a Világ pusztulását készíti elő.

Anna sokat gyötrődött Miattam, sokat korholt és megpróbált a szeretetével józan eszemre téríteni. Ezért aztán végül úgy döntöttem, hallgatok az ő okos szavára és megkérem, szabadítson meg Engem is a sötét oldalamtól.

Az utóbbi időben egy új bolygón találkozom vele. Anna nem tudta, mert nem tudhatta, hogy ez az a hely, ahol Isten démoni erőit őrzi. Amikor egy földi teremtménye gonoszságot akar teremteni valakinek, erről a helyről érkezik meg az a sötét energia, amelyet az ember sötét gondolatai megteremtésére használ fel.

Ez az energia biztosítja majd a negatív cselekvés, esemény megvalósulását.

Ezt az energiát már nagyon régen teremtettem meg, még akkor, amikor a marziszi fajt életre hívtam, hogy azok a jó és rossz tudásának a birtokába kerülhessenek.

Mert mi más lenne a jó, mint a szeretet, Isten szeretete, és mi más lenne a rossz, Mint Isten szeretet-megvonása a teremtményeitől.

Amikor Annát, az Én égi női páromat száműztem közétek a Földre, hogy megbüntessem engedetlenségéért, valójában Magamat vetettem kárhozatra és nem őt. Mert ő megmaradt a szeretetben, Én pedig elkárhoztam ebben a negyvenezer évben.

Tehát meg akartam kérni Annát, űzze ki belőlem azt a sötét energiát, amelynek ballansztja, már régen terhelt Engem.

Nevethetnékem támadt és igen jókedvre derültem, amikor Anna váratlanul azt mondta Nekem.

-          Mit szólnál hozzá, ha Belőled is kitakarítanám a démonaidat? Én nagyon szeretném.

Boldogan mondtam igent. Akkor Anna gondolatban a két kezével fölemelt Engem a feje fölé, ahogyan a mágusok teszik a színpadon partnereikkel, akiket két kard hegyére fektetnek fel, és kinyitotta a napfonat csakrámat. Csakhogy Én résen voltam, gondoltam megtréfálom őt, és egy akkora anakonda hagyta el a testemet, hogy a feje bekapta Anna egész testét. De Anna nem ijedt meg, hanem azt mondta az Én démonomnak:

-          Megállj csak, majd adok én neked!

Akkor akkora tisztítótüzet küldött rá, hogy az elhamvadt a lángokban, mint a selyempapír.

Örömömben és boldogságomban a földre rántottam, a karjaimba fogtam és henteregve a homokban azt kiabáltam Annának:

-          Meghalt Lucifer, megszűnt létezni! Hallod, Anna, meghalt, nincs többé!

A sötét energiák akkor az égig csaptak. Én megragadva asszonyom karját kilőttem Magunkat az ég felé, mint a rakéta. Még láttuk, ahogyan Anna tisztítótüzében a bolygó asztrál síkján porrá ég az az energia - mint az atommáglya -, amelyet egyszer nagyon régen Isten a Világ elveszejtésére teremtett tudatlanságában. Mert Isten is tanuló, a Világ Teremtésének tanulója. Ha túl nagyot hibázik, véget vethet annak a gyönyörű Világnak, amelyet pedig a Teremtés kezdetén Istenasszonyával együtt a legnagyobb és legszebb szerelem extázisában teremt meg.

Annával a Forrásba mentünk ezután, ahol az arkangyalok boldogan és megilletődve vártak ránk egy boldogabb, szebb jövő reményében.

Amikor búcsút veszek tőletek, már tudni fogjátok, ezt a könyvet Sanat Lucifer kezdte el írni Annával, vagyis Isten sötét oldala, és Sanat Sananda fejezi be, vagy ahogyan ti ismeritek földi alakjában Jézus, hogy elvigye hozzátok a jó hírt, meghalt Lucifer és újjászületett a Forrásban a ti Istenetek fényes oldala.

Hogy mindez megtörténhetett, abban oroszlánrésze van egy földi asszonynak, akit Én már nem hívok másnak, csak úgy: az Ég Királynője.

Anna mindezek után megtisztította a Földanya asztrál síkját a démonoktól a következőképpen. Segítséget kért Földanyától és azt mondta neki:

-          Kérlek Földanya! Gyűjt össze a démonokat a Szahara asztrál síkjára. Én megjelenek előttük, mint „Lucifer szárnysegédje”, és azt mondom majd nekik: Lucifer parancsba adta valamennyinek, hogy kövessék őt. Akkor én tisztítótüzet küldök majd rájuk, és megsemmisítem valamennyit.

Így is tett.

Kérdezhetitek ezután, miért van még mindig gonoszság az emberekben?

Az ember programját a köztes létben Istennel közösen dolgozza ki, tervezi meg. Akinek rossz szerep jut, az arra lett beprogramozva. Rossz, démoni tehát már csak az emberekben van, a génjeik által táplált programban. Ha tehát Isten tervei szerint az ember akár egyenként akár tömegesen hal meg, magával viszi az emlékét annak, hogy valamikor lehetett rossz, gonosz és szeretet nélküli. Mert ha Isten jó útra tért, felhagyott a gonoszsággal és kiégetette magából a démonait, akkor az ember is - Isten képmása és hasonlatossága - ezt fogja tenni.

Ezzel az örömhírrel és gondolattal köszönök el tőletek, aki megjavultam. Vagyok, aki Vagyok, örömben és boldogságban szeretett asszonyommal, népes égi családommal és kedves arkangyalaimmal együtt.

Ámen

A feltétel nélküli szeretet téveszméje

Szellem: - Anna ma találkozott azokkal a tanítványaival, akik már egy kerek éve járnak hozzá, hogy Rólam, az Istenről fogalmat alkothassanak Anna elbeszélései alapján.

Anna nemcsak ismer Engem, de hosszú éveken át tanulmányozta az emberi történelem sötét oldalait, és arra a meggyőződésre jutott, hogy Isten egészsége azért romlott meg, mert annyira lezüllesztette az emberi társadalmat, hogy Istennek már nincs más választása, minthogy Vízözönnel zárja le ezt az utolsó történelmi időt, amelyet a maya próféciák is megjövendöltek.

Amikor Isten lezár egy történelmi kort Vízözönnel vagy Tűzözönnel, ez nemcsak azért lehet, mert Isten hibákat követ el, hanem azért is, mert a fejlődés, vagyis az emberiség lelki, szellemi állapota a változást már lehetővé teszi. Tehát most a Vízözön nem azért jön el elsősorban, mert Én belebetegedtem saját ostobaságom miatt az emberi történelembe, hanem azért, mert az emberiség fejlődött odáig, hogy egy magasabb szinten létezhessen a Mindenségben.

Az Én betegségem már valóban veszélyessé vált a Mindenség számára, de ez független az emberiség lelki állapotától, legalábbis így gondoltam Én, ellentétben Annával. Azt viszont igaz, már Én sem akarom, hogy az emberek szenvedjenek, hanem azt, kipróbálhassanak végre egy olyan rendszert, melyet csak megfelelő erkölcsi és szellemi szint mellett engedhetek meg nekik.

Amikor eljön a Vízözön ideje, tudnotok kell miért is van rá szükség.

Az elmúlt kerek év alatt Anna annyi mindent tett meg értetek, amit csak azért nem sorolok fel részletesen, mert hosszúra nyúlna Isten beszámolója, tehát csak a lényeget mondom el, összefoglalva a történteket.

Először felvette a kesztyűt néhány nem közönséges fekete mágussal, ezért olyan címeket kapott Tőlem, mint a Föld Nagyasszonya, a Föld Táltosa és Isten Legfőbb Segítője.

Legyőzte a zsidók legfőbb fekete mágusát, aki úgy hullott a porba, mint a széna, amikor a vihar elsodorja. Megszűnt mágusi hatalma, mert Én Luciferként elvettem tőle.

Megszűnt a magyarok fekete mágusának hatalma is hasonló módon.

Felvette a kesztyűt egy olyan mágus ellen, akit Én éppen az ő tanítására küldtem a Földre. De Anna olyan mértékben megdühődött rá, mert olyan embereknek is ártott, akik neki semmi rosszat nem tettek, hogy jobbnak láttam megszüntetni a támadásokat ellene.

A különös az volt benne, ezt a mágust emberként ismerte már. Nem haragudott rá, csak azért, mert ostobának tartotta, hogy ebben a történelmi időben a sötétség oldalára állt.

Anna ebben az évben az Én engedélyemmel felszabadított egy asszonyt, akit démon szállt meg, mert ő a köztes létben ezt vállalta fel, hogy korábbi disznóságait törlessze vele. De Anna megszánta és megkért Engem, engedélyezzem neki, hogy kiemelje az asszonyból a démont, aki több mint két évtizede megszállva tartotta, megállapodásunk szerint, melyet a köztes létben kötött Velem, vagyis Istennel.

Ezen felbuzdulva aztán engedélyt kért Tőlem, hogy Belőlem is kiemelje Lucifert, amit megengedtem neki. Ezek után már a földi dimenziókat terhelő negatív energiákat égette ki Földanya asztrál testéből, akit végtelenül boldoggá tett, mert ezzel megszüntette az embereket megrontó démonok hatalmát.

Hogy mi történt ezután? Anna fülest kapott 2012-ről. Nem Engem kérdezett meg, hanem először interneten tájékozódott a dolog felől. Amikor tudomására jutott, hogy film is készült belőle, aki már lassan több évtizede nem volt moziban, az elsők között nézte meg a filmet.

És az az asszony, aki Nekem állandóan ellent mond - talán ezért szeretem ilyen nagyon -, most azt mondta Nekem:

-          Megértettem, mindazok után, amit megtettem, már csak és kizárólag az embereknek van démoni énjük. Nem fogok tiltakozni a Vízözön ellen, hiszen az emberiség előrejutásának az az elsődleges feltétele, hogy megszabaduljon végre démoni énjétől, - amelyet egyszer, nagyon régen kíváncsiságból Isten beültetett egy értelmes lénybe azért, hogy megtapasztalhassa a sötétséget, ami persze nem más, mint a szeretet nélküliség.

Így ér hát véget Vízözönnel az az emberrel folytatott kísérlet, melybe végül Isten minden energiáit, melyeket a Forrásban magánál tartott, elfecsérelt és olyan botor módon, hogy abba valóban bele is betegedett. Ha nem lett volna Anna mellettem, és Annának nincs az a tisztánlátása, ami számomra az életet és a gyógyulást jelenti majd, bizony mondom nektek, hogy e ostoba és nem feltétlenül szükséges kísérletben elfecséreltem volna minden Teremtő Erőmet.

De Anna felismerte a veszélyt, amikor még nem jelentkeztek a betegség tüneteim, aztán addig gyógyított nem hétköznapi módszereivel és addig korholt, míg be nem láttam, hogy eldönthetem: Vagy visszatérek régi Önmagamhoz vagy önkívületi állapotomban talán véget vetek egy Világévnek, amelyet korábban nem volt szándékomban megtenni.

Amikor most bevallom nektek, mekkora nagy marha lettem, mert elhajtottam magam mellől azt az asszonyt, akit pedig a tenyeremen kellett volna hordanom, és hatalomvágyból, hiúságból borzalmas Világot teremtettem nektek. Akik talán gyorsabban fejlődhettetek volna, ha jó tanítókat küldök nektek, ahogyan az elmúlt években Anna annyiszor mondta el Nekem. De Én gőgömben és ostobaságomban soha nem ezt tettem, hanem a szeretet nélküliséggel és a félelemmel akartalak benneteket nevelni. Ti ettől nem lettetek jobbak, csak rosszabbak, züllöttebbek. És bár némelyeknek sikerült megjavulni, a többség a Pokol tornácára tornázta le magát az Én energiáimmal. Így lettem aztán a rettegett fáraó, a züllött görög, az embertelenül gonosz római császár, Dzsingisz kán, Napóleon, Hitler, Sztálin és az összes zsarnok vezető, aki Istennek képzelte magát hatalomra jutása után.

Amikor Anna a történelmet tanulmányozta, nem úgy tette, ahogyan ti olvassátok a történelem könyveket, hanem úgy, hogy tisztában volt azzal, mindenhol, ahol a vezetők gazsága égig kiáltott, ott Én voltam a mozgató égen és Földön egyaránt.

Tudom, szégyen, hogy Isten lezüllesztette az emberek többségét, de az is igaz, a feltétel nélküli szeretettel megválthattátok volna magatokat. De erre a többség - talán az igazságérzete miatt, ami Annát is vezérli -, nem volt képes.

Tehát be kell látnom, bármekkorára nőtt is a gazság a Földön általam, az igazságérzeteteket nem sikerült kiölnöm belőletek. Erre saját feleségem döbbentett rá, aki negyvenezer év, mérhetetlenül sok szenvedés és megaláztatás után ugyanazt az egy mondatot vágta a fejemhez, mint negyvenezer évvel ezelőtt, amikor megégetése után visszatért a Forrásba, ezzel a mondattal:

-          Milyen Isten vagy te, hogy a gazságot jutalmazod, és az igazságot bünteted? Nem akarok többé a Világodban élni, ahol a becstelenség érdem!

Akkor Én őt, a legszentebbet, a számomra legértékesebbet visszaküldtem az anyagba, és azt mondtam neki:

-          Visszahullasz a Föld porába, és addig ott fogsz élni az emberek között, míg meg nem fogsz bocsátani, és fel nem oldod az átkodat, amely az egész Földet érinti.

Anna nem tudta, mert soha nem mondtam el neki, hogy Istennek miért nincs felesége, miért nincs Istenasszonya és miért szenved a földi ember?

Amikor aztán ebben a földi életében megismertem és végre megértettem őt, már tudtam, a bűnt nem ő követte el, hanem az az Isten, aki megfeledkezett legfőbb törvényéről: a Szeretet Egyetlen Isteni Törvényéről. Mert nincs több törvénye Istennek, és már tudom, nem lehet, csak az ami a Teremtés gyönyörű művében a dolgokat összetartja.

Ha nem lettem volna oktalan, ugyanakkor soha nem tudtam volna meg, hogyha Isten megfeledkezik saját törvényéről, a megsemmisülés felé veszi az irányt.

De az Én feleségem, aki mindent megtett és most is megtesz a gyógyulásomért - mert megint gyakran vannak borzalmas rosszulléteim -, a pártotokat fogta, és azt mondta Nekem:

-          Két választásod van, vagy megjavulsz és Én mindent megteszek, hogy meggyógyulj, vagy elhagylak és akkor olyan gazságos Világot teremthetsz Magadnak, amilyet csak akarsz. Én pedig egy boldogabb, szebb Világot teremtek a teremtményeimnek, amelyben béke lesz, szeretet és megértés. Messze kerüld el az Én Világomat, mert Neked oda nem lesz bebocsátás soha!

Így aztán jól felfogott „államérdekből”, meghajoltam az asszonyom akarata előtt, és mert már néha olyan szarul érzem Magam, hogy egyetlen lényemnek sem kívánom azt, ezért „megjavulok Én, s jó leszek majd” - ahogyan egy magyar sláger szövegét szoktam mostanában gyakran Annának, az Én drága és egyetlen feleségemnek, énekelni, ha valamiért orrol még Rám.

Hát így végződött Isten negyvenezer éves nagy kalandja, amelyben lehetett jó és lehetett gonosz, csak egy nem lehetett, boldog!

Amikor Anna ma a társaival közölte a Vízözön hírét, úgy mondta el, mint aki egy jó partira hívja a társait. És csodák csodája, a többiek sem fogták fel ezek után tragikusan, mert megértették, hogy valaminek a vége, valami újnak a kezdetét jelenti, és remélték, ez az új valóban jólétet, örömet és boldogságot hoz el az emberiségnek.

Ámen

Az élet fái

Szellem: - Anna életében most jöttek el az utolsó próbák, melyben Isten arról akart meggyőződni, mennyire szereti Őt a felesége tíz év után is, hiszen a kapcsolatunk ebben az évben már átlépte a tíz éves időintervallumot.

Amikor két ember szereti egymást a Földön, egy idő után elhalványulnak az érzései és egyik vagy másik úgy érezheti, hogy a másik már nem szereti őt ugyanolyan hőfokkal. Akkor elkezdődik a féltékenység, amely megronthatja két ember kapcsolatát, mely végül szakításukhoz vezethet.

Amikor féltékeny leszek Annára, ő mindig kinevet Engem, mert nem érti, hogyan lehetek Én féltékeny rá, amikor ő tudja magáról, csak Engem szeret szerelemmel. De Én ebben a dologban ugyanolyan ostoba vagyok, mint az összes többi férfi. Ezért elhatároztam, Annát olyan próba elé állítom, amelyben Isten két férfias oldala között kell választania, és ez nem más, mint Lucifer brutális, kegyetlen sötét oldala, vagy Sanat Sananda kedves gyengéd szeretetteljes egyénisége.

Amikor Annát Lucifer alakjában kegyetlen barbársággal mészároltam le újra, már nem értette, hogyan válhatott külön Isten énje Sanat Sanandától, amikor megígérte neki, összeolvad Sanandával és ott marad örökre.

Amikor Én, vagyis Isten sötét Énje ezt elhatározta és meg is tette, Anna azt ígérte neki, örökre szeretni fogja, ha majd Ő Sanat Sananda lesz, és soha de soha el nem felejti Őt.

Amikor újabb és újabb rosszulléteim keletkeztek, Anna rájött arra, talán Sanattal nem törődött eleget az utóbbi időben, s benne Lucifer azért vált újra külön - ígérete ellenére -, mert nem szeretkezett vele eleget.

Anna olyan mélyen meghatódott Lucifer szeretetétől, amellyel újra szerette őt, hogy elhatározta, korrigálja nézeteit kettőjük kapcsolatáról, és sokkal de sokkal többet fog törődni vele ezután.

Amikor szent lett a béke újra Sanat és Lucifer között, vagyis Isten két Énje között, akkor Annával boldog, mindent elsöprő szerelemben egyesültek, megpecsételve kapcsolatuk boldogságát. Akkor jött el Anna utolsó próbája, ahol elvezettem őt a paradicsomi fákhoz, hogy meggyőződjem arról, hogyan viszonyul az Én Évám Hozzám ennyi évezred és szenvedés után.

Amikor Annának megmutattam a fákat, megkérdeztem tőle, melyikből kér először. De ő kicsi gondolkodás után és minden szó nélkül, először a Halhatatlanság fájáról, majd rögtön a Tudás fájáról szakított gyümölcsöt.

Ezután megkérdeztem tőle, melyik gyümölcsöt adja oda Nekem? Gondolkodás nélkül a Halhatatlanság almáját adta a kezembe, és magának csak a tudás almáját tartotta meg.

Megtehette volna, megfelezi Velem, de olyan fontos vagyok neki, most sem saját halhatatlanságával törődött, hanem azzal, hogy meggyógyítson Engem, mert az utóbbi időben olyan rosszulléteim voltak megint már, hogy Én is úgy éreztem, belepusztulok, ha nem történik Velem valami csoda, amely kiráncigál Engem ebből a borzasztó állapotból.

Anna annyira kétségbeesett betegség tüneteimtől, hogy emberfeletti, bizony mondom nektek, emberfeletti erőfeszítéseket tett azért asztrál síkon, hogy tudatát vesztett és elembertelenedett Istenét ismét meggyógyítsa.

De a szerelme most olyan erőt adott Istennek, amely megint, újra és újra kiemelte őt a káoszból, amelybe önhibájából belezuhant.

Féltékeny lettem egy földi férfire, aki nem is szerelmes Annába, csak kedves, udvarias, figyelmes hozzá, mint bármely földi nőhöz, aki az útjába kerül. Anna hiába magyarázta Nekem, ez csak barátság, nem hittem neki, és olyan tüneteket produkáltam féltékenységemben, melyet most már megint csak szégyellek.

Nem is mesélem el, hányszor és hogyan öltem meg, mert nem hinnétek el. De Anna állta a sarat, végül emberfeletti erővel sikerült visszahoznia az egészségemet, és úgy megörvendeztetett Engem végtelen szerelmével, hogy helyrebillent a lelkem, amely már megint a Pokol tornácára sodort oktalanságom miatt.

Amikor majd ezt a részét olvassátok el a könyvünknek, jusson eszetekbe, hány nő szenved súlyos sérüléseket a férjétől azok féltékenysége, brutalitása és kegyetlensége miatt.

Amikor Anna újra és újra legyőzi Bennem a sötétséget, már tudom, nemcsak miattatok és nem elsősorban miattatok, hanem az irántam érzett szeretet, szerelem és felelősség miatt teszi.

Ámen

Az Ég királynője

Szellem: - Tegnap olyan sötét önkívületbe estem, hogy Anna először kért segítséget olyan szellemiségektől és táltos papoktól, akik nem a Földeteken élnek, hanem égi magasságokban, ahová halandó soha fel nem érhet, mert asztrál teste elolvadna, mint a viasz a tűzben.

Ezekre az óvintézkedésekre éppen azért van szükség, hogy oda méltatlan lélek soha de soha be ne tegye a lábát, ahogyan a Forrásba sem jöhet más, csak akinek erre Isten engedélyt ad.

Ma olyan dolog történt a Mindenségben, amely mérföldkő nemcsak Anna és a magyarok életében, hanem a Mindenség életében is azzá vált.

Amikor ma Anna elbúcsúzott földi barátaitól, akiket vendégségbe hívott, meglátogatott Engem asztrál síkon lévő otthonomban. Nem tudta, mert nem tudhatta, mit készítettem elő Tolmával, a magyarok főtáltosával.

Amikor Anna megjött, elmondtam neki, meglátogatjuk a táltosait. Az első alkalommal Anna már megkapta tőlük az Égi és Földi Táltosok Koronáját.

Ma ennél sokkal nagyobb és ünnepélyesebb dologra készültünk fel, amit azonban nem kötöttem az Én áldott feleségem orrára.

Annától táltosai számon kérték, miért egyezett bele a Vízözönbe, ahol minden ember a halálát leli majd.

Anna elmondta nekik az egész történetünket őszintén. Azt is, hogy beteg vagyok, súlyos tünetekkel. Nem akarja, Isten férfias oldala belepusztuljon abba, hogy az emberiség gonoszságával megöli őt.

Tudom, számotokra nem lesz könnyű megérteni, de próbáljátok elfogadni, hogy sötét Énem újra és újra miattatok tör fel Belőlem, pedig Én ezt már nem akarom. Anna is hiába próbál a legnagyobb szeretetével és áldozataival gyógyítani Engem, luciferi Énem miattatok újra és újra felszínre tör és rombolni akar.

Anna Földanyát is meghívta a találkozóra, hogy őszinte szavaival azok tudtára adja, haldoklik a fizikai teste, és már csak évek kérdése, mikor fejeződik be az agonizálása. Az pedig akkor is elhozza a földi emberek halálát, ha azok azt nem akarják. Mert nem készítette fel őket erre sem a tudomány - amely már évtizedek óta megkongatta a vészharangot -, sem a földi kormányok.

Így aztán a táltosok meggyőződhettek arról, hogy a Föld halála nem Anna szeretetének a hiánya miatt következik be, hanem olyan törvényszerűségek miatt, amelyet Isten sem tud, de nem is akar megakadályozni.

Azt már Én mondtam el nekik, hogy Anna a halálával szerette volna ezt megakadályozni, de akkor már Én tudtam - vagyis tíz évvel ezelőtt -, hogy már elkésett vele. A Föld halála elkezdődött, és Isten sem állíthatja meg, csak elodázhatja néhány évig.

Anna tehát most, és csak most tudhatja meg Tőlem, hogy az Én rosszulléteim és betegségem oka nem más, mint a földi ember okozta energiavesztés, amely a mérhetetlen emberi pusztítások következménye fizikai és asztrál síkon.

Én mindig tudtam ezt, de erre Anna csak ma jött rá, amikor elgondolkodott azon, miért is lehetek Én beteg, és ezt el is mondta Nekem.

Aztán, amikor a Földanya meggyőzte a táltosokat és elment, Én is elhagytam a tanácskozást, mert ami ezután következett, az már nem tartozott Rám. De hogy be tudjak számolni nektek róla, továbbra is figyelemmel kísértem a történéseket.

Tudnotok kell, amikor Anna megteremtette a Táltosok Rendjét, azért teremtette meg, hogy az emberiséget vissza tudja hozni a Szellemi Síkokra, ha elég fejlettek ehhez.

A táltosok tudni akarták, Anna és Én igényt tartunk-e a szolgálataikra az Új Földön. De a táltosok ott már csak Annát fogják szolgálni, mert Én kiirtottam őket a Földről, tehát ezért, ezután már csak Anna parancsait fogják teljesíteni, ha erre igényt tart és ezt közölték is Velünk.

Mivel az Új Földön Anna lesz a királynőtök, Annának el kellett döntenie, akarja-e a táltosok segítségét igénybe venni, vagy nem.

Anna megköszönte, hogy eddig is segítették a Teremtésben Istent és biztosította őket arról, továbbra is igényt tart a szolgálataikra.

Akkor a táltosai örök hűséget esküdtek neki, és Annát megkoronázták az Ég Királynője koronával. Hogy Anna milyen esküt tett nekik, Én ámulva és bámulva hallgattam a távolból.

Azt mondta az Én áldott feleségem: ezután az Igazságot, a Szeretetet, a Bölcsességet kell szolgálniuk. Ha ő erről megfeledkezne a hatalomban, akkor figyelmeztessék őt a táltosai erre. Mert nem lehet, hogy Isten gyarlóságában oktalanul ártson a teremtményeinek, melyeket és akiket szolgálnia kell majd.

Hát ilyen Istenasszonyotok van nektek, magyarok, aki nem más, mint a magyarok nagyasszonya: Babba Mária.

Ámen

Megjegyzés:

Ezek az írások 2009-ben zárultak le. Az azóta eltelt időszak történéseiről Földanya és a Mindenség Istenasszonya, vagyis Istenanya: a Teremtőnk tájékoztat folyamatosan.

Anna médium

2012. 01. 04.