1. rész

Isten teóriái

Szellem: Bár sokat meséltem nektek Magamról az elmúlt években, mégis vannak témák, amiket meg sem közelítettem, mert úgy hittem, hogy az ember olyan korlátozott lény, akit nem érdekel, és meg sem értené talán a Teremtés csodálatos dolgait. De látva Anna sokoldalú érdeklődését Isten iránt, úgy döntöttem, beszélni fogok nektek ezekről a dolgokról, amelyeket Isten mélyen elrejtett az emberiség elől, mert úgy gondolta, az ember még nem méltó arra, hogy a Teremtés valódi eseményeibe az beavassa őket.

Amikor az embert megteremtettem, nem azért teremtettem meg, mert unatkoztam, hanem azért, mert szerettem volna egy olyan sokoldalú lényt létrehozni a Teremtésben, aki a segítségemre lesz majd egyszer, ha felnő ehhez a feladathoz. Hogy ez mikor lesz, Én Magam sem tudtam, de hogy az ember magától rájön a Teremtés technikáira, a legszebb vagy talán legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna.

Amikor ma Amerikában már tudnak sejteket és szerveket regenerálni vagy inkább teremteni technológiailag, akkor talán már Isten minden fenntartás nélkül beszélhet nektek ezekről a dolgokról, mert nem nagyon szeretné, ha az ember a teremtő képességét a legrosszabb dolgokra használná fel, és nem áldás lenne ez a tudás a kezében, hanem átok.

Miért mondom mindezt? Amikor Annának felőletek és rólatok beszélek, nem azokról a kevesekről ejtek szót, akik az emberiség legmagasabb spirituális tudásával rendelkeznek már, hanem arról a sokaságokról beszélek általában, akiket a legfelsőbb kasztok tömegnek neveznek. Azért használom ezt a kifejezést, mert akár elismerik magukról, hogy a legfelsőbb kasztokba tartozónak gondolják magukat, akár nem, a valóság az, hogy sokkal kevésbé toleránsak a többiekhez, mint az általuk megvetett indiaiak, akik ugyan kasztrendszerben élnek, de ott a legfelsőbb kasztokban sem különülnek el a többségtől, mint a legfejlettebb országok nagyságrendileg kevésbé tisztességes felső osztályok.

Amikor Annának a kasztokról beszéltem, ő mindig Indiára gondolt. Ezt Én akkor értettem csak meg, amikor jobban megnéztem az ő viszonyát a saját családjában megjelenő cigány családtagokkal, akik bár közöttük éltek, mint teljes jogú családtagok, de érzelmileg olyan távol tartották magukat tőlük, ahogyan azt a legfelsőbb kasztok teszik náluk a tömegekkel. A különbség csupán annyi, hogy a felsőbb kasztbeliek, ahogyan Én ezt értem, nem tudják kivonni magukat a gazdagságuk által teremtett önzésükből, de aki éppen olyan szegény, mint a többiek, csupán érzelmileg tud elkülönülni azoktól, akiket ők a származásuk vagy más egyéb ok miatt, náluk alacsonyabb rendűnek gondolnak.

Persze a különbségtevésnek vannak objektív okai is, a lényeg mégsem ez, hanem a faji megkülönböztetés évszázadok óta megkövesedett szokása, amely bizonyos népcsoportokat képes akár évezredekig is szolgasorba taszítani csak azért, mert nem azonos fajba tartozik a többséggel.

Tudom, nem könnyű megmagyarázni az emberiségnek, hogy nincsenek elsőrendű és másodrendű vagy sokadrendű fajták, csak emberek vannak, akik különböző kultúrákba és nemzetekbe születnek éppen azért, hogy megtapasztalják ezekben a létezést.

Aki például magyarnak születhet meg, az már minden nemzet szamárlétráját végigtaposta, aki pedig cigánynak, vagy valamely bennszülött közösségnek a tagjaként születik meg, az éppen most kezd az emberré válás ranglétráján felfelé lépkedni.

Ha az emberiség végre megértené ezt, akkor sokkal jobban segítené az ő beilleszkedésüket, és ezáltal maga az emberiség fejlődne gyorsabban. Amíg ezeket az embereket a többség, és most nem Annáról beszélek, hanem inkább a családjáról, akik mély megvetéssel viseltetnek irántuk, nem akarja őket egyáltalán befogadni, addig az emberiség fejlődése egy olyan lassú hajóhoz hasonlít, amely csak akkor ér célba, ha minden polgára egyforma lesz lelki és szellemi értelemben. Mert nincs cigány és nincs magyar, csak ember van a Földön, akiknek együtt kell felkapaszkodni arra a létrára, amit mi úgy nevezünk, emberiség.

Anna sok mindent megértett Belőlem és azt is megértette, hogy ezeknek a fiatal embereknek, akik most kezdték a pályájukat az emberiségben, még sokat kell tanulniuk. De a tanításukban egyáltalán nem jeleskedett, mert a családja annyira elítéli őket a származásuk miatt, hogy ő sem tudta kivonni magát a többség akarata alól, tehát amikor csak tehette, távol tartotta magát tőlük és ugyanúgy elkülönült tőlük, mint a családja többi tagja tette.

Tudom, nem szép dolog, hogy erről szemrehányást teszek neki, de ő pontosan tudja és meg is érti, miről beszélek, ő is ember, benne is megvannak azok az évszázadok óta kialakult előítéletek, amelyek alól, tudom, nem könnyű kivonnia magát.

Aki fejletlen ember, az még nem tudja eltartani magát, mert azt bizony meg kell emberként tapasztalnia, hogyha nem gondoskodik önmagáról, akkor senki sem gondoskodik róla. Tehát akár éhezni is fog vagy legrosszabb esetben éhen halni.

Ez persze nem jó tapasztalat, de aki egyszer már azért halt éhen, mert nem akarta felvállalni saját magát, az a következő életében szorgalmat fog kérni Tőlem, hogy képes legyen megteremteni a betevő falatját. Aztán, amikor erre már képes, kaphat más feladatot is Tőlem, de az első feladat mindig a saját fizikai testének a táplálása lesz.

Akik ezt már tudják, azok azután gyűjthetnek vagyont, hogy megtapasztalják a jólét minden áldását. Akik pedig ezt már megtapasztalták, azok más feladatot kapnak Tőlem, például azt, hogy a saját gazdagságukkal másokat segítsenek. Ez aztán már nehezebb feladat, mert ki az az ostoba, aki a jólétét felcserélné a szegénységgel csak azért, hogy mások jól élhessenek a vagyonából. Ezért aztán jönnek olyan társadalmat felborító események, amikor a gazdagok, akik korábban már sokszor voltak azok, és nem voltak hajlandók szegény életet felvállalni, a forradalmakban és más zendülésekben megfosztatnak a vagyonuktól és a hatalmuktól, hogy jusson azoknak is, akik eddig megtermelték számukra a jólét minden feltételét.

Amikor Anna a párhuzamos életeiben ilyen felforgató szerepeket felvállalt, sohasem volt lelkiismeret-furdalása miatta, mert tudta, hogy a köztes létben mit ígért Nekem.

De mostanában mintha elfelejtené ezeket az életeit, mert nagyon nincs ínyére az, ahogyan a nemzetének az arisztokráciáját mindenétől megfosztotta egy forradalmi kisebbség, akik aztán nem jólétet teremtettek a többségnek, hanem saját pecsenyéjüket sütötték meg rajta. Ez az ő saruk, és amikor majd meghalnak, számot kell nekik adni az Isten előtt, hogy mit tettek azzal a vagyonnal, amit elraboltak a kisebbségtől, hogy a többséget tegyék vele boldogabbá és jobb életet adjanak nekik. Nem az Isten bűne az, hogy a kommunista párt, akiknek egyenlőséget, testvériséget és szabadságot kellett volna teremteni, bár megfosztották hatalmuktól Isten tervei szerint és utasítására a nemzeti nemességet, mégis szolgaságot, demokrácia helyett diktatúrát és hallgatást teremtettek ott, ahol Isten egész mást akart teremteni.

Így vagytok tehát ti emberek a Földön, hogy a Földre érkezve a szabad akaratotok által valami mást teremtetek meg, mint amit Isten az Égben a legjobb szándéka szerint meg szeretett volna valósítani.

Anna annyira gyűlöli már a kommunistákat, hogy még azokat sem szereti közülük, akik pedig őszintén hitték a szép eszme megvalósulását, mert tudja, hogy ezek sajnos a többiek által félre lettek vezetve. Hiszen mindazok, akik a felső vezetésbe kerültek nem voltak mások, mint az illuminátusok megbízottjai és meghatalmazottjai, akiknek nem az emberiség szabadsága, testvérisége és jóléte volt a célja, hanem éppen a tömegek félrevezetése és kiszolgálása egy olyan kisebbségnek, aki világhatalmat akar magának. Csak az ostobák azt nem tudják és azt nem értik még meg, hogy Isten ezt egyáltalán nem akarja. És mindent el fog követni azért, hogy a terveik meg ne valósuljanak, mert ahogyan Anna már korábban figyelmeztette Istenét, ez Isten végső szolgaságra ítélése lenne egy szűk, maroknyi ember érdekében, akik aztán a legvégső megoldásként kiirtanák az emberiség többségét, hogy élvezni tudják azt a korlátlan hatalmat, amelyet a megmaradt kevéske tömeg felett gyakorolhatnak majd. De Isten nem annyira ostoba, hogy ehhez a nevét és segítségét adja.

Amikor az illuminátusok a saját korlátlan hatalmuk tudatában színre lépnek, olyan meglepetésben lesz részük, amilyenre legszebb álmaikban sem gondoltak.

Ámen

Anna névnapja

Szellem: - Anna annyi szeretettel gondoskodik égi családjáról minden nap, hogy arra gondoltam, tréfaképpen és szeretetből úgy ünnepeljük meg ma a névnapját, ahogyan ő szokta a családi névnapokat elrendezni. Azért mesélem el nektek, hogy ne érje Annát később az a vád, dicsekvéssel mondja el mindazt, amit Tőlem, égi családjától és a Naprendszer bolygóitól ma kapott.

Amikor reggel meglátogatott Bennünket, mert mostanában, helyesebben az utóbbi két gyermekünk születése napjától, szinte mindennap megjelenik Velem a Forrásban, ahol köszönti először a már nagyobbacska gyermekeit és a tényleg nagyokat, azután megeteti, vagyis ahogyan a földi anyák szokták, megszoptatja két új csecsemőjét: Jóságot és Szelídséget, akiket Tőlem kapott ajándékba a születésnapjára.

Sokat gondolkodtam akkor, mivel is ajándékozzam meg őt, mert azt kérte korábban, addig ne legyen több gyermekünk, amíg Velünk nem lesz a Forrásban, de tudom, hogy anyai szíve semminek sem örül úgy, mint a Tőlem kapott gyermekeknek, és senkit sem szeret úgy, mint a földi és égi gyermekeit.

Az Én ajándékom tehát, az ő aggálya ellenére két gyönyörű gyermek volt, akiket aztán ő nevezett el a kedve szerint.

Amikor feljön Hozzánk, mindig megajándékozza gyermekeit néhány kedves anyai csókkal, öleléssel és azután megkérdezi tőlük, ki mit szeretne ajándékba tőle, azután azt annak rendje és módja szerint meg is teremti.

Öröm például legtöbbször csak anyai ölelést és puszit kér és Szeretet is, de Béke Anna legnagyobb meglepetésére ostort kért, mégpedig olyat, amilyet a fáraók készítettek maguknak, amikor a Földön még fáraók uralkodtak. Anna bár nagyon meglepődött a kérésen, nem mondott nemet, mert tudja, hogy Béke sohasem használná az ostort a testvérei bántására, csak a suhogtatása tetszik Békének nagyon.

Anna sokszor ad ajándékot a lányainak, különböző színes szalagokat, amelyeket aztán ők a hajukba tűzhetnek. Gyakran ad édességet is a gyermekeinknek, mert tudja, hogy a gyermekek a Földön is nagyon szeretik az édességeket. Anna sohasem viszi túlzásba az ajándékozást, mert tudja, az sem Földön sem égen nem tesz jót. Gyermekeink is legtöbbször csak ölelést és puszit kérnek tőle, mert tudják, nem szabad és nem illik telhetetlennek lenni. Az ugyanis Földön és égen sem illendő.

Tehát a mai napon, amikor Anna névnapi „buliját” készítettük elő, összeült a családi kupaktanács. Héliosz is összehívta a bolygókat egy megbeszélésre, hogy megtárgyalják, milyen meglepetéssel szolgáljanak Annának, aki persze nem volt beavatva a történtekbe, csak szembesült vele, amikor ma este meglátogatott bennünket, azután a szokásos útján hazafelé indult.

Annát mindig Én kísérem fel a Forrásba, mert oda az Én engedélyem nélkül emberfia be nem teheti a lábát. Így aztán, hogy leegyszerűsítsem a dolgokat, mindig lejövök érte asztrál síkra, és innen megyünk fel együtt, minden reggel, égi családunkhoz, akik persze már nagy örömmel és szeretettel várják őt.

Amióta rendszeresen Hozzánk jár az Én kedélyem is jobb, és úgy látom, és úgy tapasztalom, rá is nagyon jó hatással van, hogy Velünk lehet minden nap egy kicsikét.

Szóval, amikor megbeszéltem vele, hogy ma este meglátogat és megköszöntjük őt, nem tudta, mi vár itt majd rá, és azt sem tudta, mi történik vele, ha összefut Héliosszal a kedvenc mezőjén hazafelé.

A Forrásban, legnagyobb meglepetésére, mindenki a Bejáratnál várta és a gyermekei tréfásan így köszöntötték:

-          Anya csak egy van!

Miután mosolyogva meghallgatta ezt a kis tréfás köszöntőt az összes nagyobb gyermekétől az egész boldog társulat bevonult az ünnepi ebéd helyszínére, ahol már a megterített asztalon ott volt az Anna által korábban megteremtett vacsora. Előbb meglocsolta az összes kedvenc virágját a Földön - mert hatalmas hőség van mostanában náluk - meg kellett várjuk őt a terített asztallal, és azért is, mert nem tudta, mi készül az ő fogadására a Forrásban.

Azután szépen leült a székébe, kérte Örömöt és Szeretet, hozzák oda a legkisebbeket, vagyis az új ikerpárt, akik a Jóság és Szelídség nevet kapták tőle. Jóság fiú, akit arról az elementálról nevezett el, akinek Én nemet adtam, és egy korábbi írásunkban már beszámoltam nektek róla. Jóság itt is fiú, a másik gyermek pedig kislány, és a Szelídség névvel illette őt Anna.

A két kicsit minden reggel megszoptathatja, aminek persze nagyon örülnek, és mi is, mert azután egész nap nincs velük semmi gondunk, olyan jók, kiegyensúlyozottak és boldogok, mint minden gyermek a Földön, ha az édesanyjuk kellően ellátta őket.

A meglepetés Anna számára ezután következett csak.

A gyermekei, életében először, ajándékokkal kedveskedtek, nem is akármilyen ajándékkal. Mindegyiknek magának kellett kitalálni, mivel szerez örömet Annának, vagyis égi édesanyjuknak.

Öröm - aki fiú - egy gyönyörű, színes gyémántokkal és drágakövekkel kirakott pillangó alakú brossal, Szeretet - aki kislány - rózsa alakú brossal kedveskedett.

Annának nagyon megtetszett a két ajándék és megkérte a gyermekeit, hogy tűzzék a ruhájába azokat. Egyiket a bal vállára, másikat a jobb vállára. Azután következett Béke ajándéka, aki szintén fiú. Békétől rózsából font szép koszorút kapott a fejére. Harmóniától pedig, aki kislány, csepp alakú gyémánt nyakéket kapott ajándékba.

A két kicsitől, Áldástól - aki fiú - és Boldogságtól - aki kislány - egy szép nagy szalagot kapott, amit Anna a melle alatt kért megkötni.

Tőlünk hálánk jeléül, mert oly gondoskodó irántunk is, gyönyörű gyémánt koszorút kapott, amit nem tett a fejére, mert ott már volt egy koszorú, amit a kedves gyermekeitől kapott ajándékba.

Annát annyira meghatotta ez a sok ajándék és a szeretetünk, hogy nem győzte megköszönni nekünk a szeretetet, amivel elhalmoztuk őt ma este. Anna bizony ezért mindent megtett és tudom, ezután is meg fog tenni értünk, mert Bennünket - kivéve persze Engem - már feltételek nélkül tud szeretni.

Amikor eltávozott Tőlünk, valamennyien elkísértük a kapuig, ahol örömében megpaskolta a kaput őrző két hatalmas oroszlán fejét, akik bár nem szoktak hozzá az ilyen bánásmódhoz, tudják, Anna kicsoda. Azt is tudják, szeretete jeléül és azért simogatja őket meg, mert olyan boldog, hogy ezt még az oroszlánoknak is tudniuk kell.

Amikor Anna elhagyott bennünket, egy hatalmas lépcső korlátján csúszott lefelé, mint a villám. Majd kivételesen nem úszta át a Léthe folyó vizét, ahogyan szokta, vagy nem lábalt át rajta, hanem boldogságában - mert valóban boldog volt most - átsétált a víz tetején száraz lábbal, ahogyan a biblia szerint Jézus is átsétált a vízen, amikor be akarta mutatni a tanítványainak, mit tesz a hit, ha az ember akarja. És valóban, Anna sem merült el a Léthe vízében, mint máskor, hanem szépen átment rajta, ahogyan az úton jár a halandó ember.

Aztán most nem lépett kedvenc fehér rózsái közé, hogy levesse bennük a gondjait, hanem boldogsága jeléül szép harmatgyöngyökkel ajándékozta meg őket, amelyet örömmel és boldogan fogadtak el tőle.

Azután végigsétált egy gyönyörű gesztenyesoron, akik fehér rózsákat szórtak a lábai elé, de Anna nem taposta le a rózsákat, hanem felszedte a karjaiba, és amikor kedvenc kastélyához ért, egy gyönyörű fehér vázába helyezte, és azt mondta a kastélynak:

-          Itt hagyom ezeket a rózsákat örök emlékül, hogy soha ne felejtsem el azt a napot, amikor égi gyermekeimtől először ajándékot kaptam és annyi szeretetet mindenkitől, hogy alig hiszem el. Olyan boldog vagyok ma, azt akarom, ezt a napot, amíg létezem, sohase felejtsem el.

Amikor aztán kilépett a kastélykert kapuján, boldogan végigsétált a fák között. Kiérve a kedvenc rétjére, ahol tudja, Héliosz, a Nap mindig várja őt, már készítette is az ajándék kosarat, hogy megköszönje a Nap emberiségnek tett szolgálatait. Amit már nagyon régen nem köszönnek meg neki az emberek, mert azt gondolják róla, csak izzó anyag, és nem hiszik el, talán még Annának sem, hogy a Nap egy gyönyörű Isteni égitest, aki azért teremtetett Isten által, hogy az emberiséget szolgálja. De amit ők nem tudnak, azt már nagyon régen tudja róla Anna, és ennek megfelelően viselkedik vele. Olyan szeretettel és tisztelettel, ahogyan azt Héliosz minden embertől megérdemelné.

Amikor Anna a rét közepére ért, legnagyobb meglepetésére, ott volt egy nagy asztal körül az összes bolygó, aki a Naprendszerben van és létezik, ahhoz hasonlóan, ahogyan a Nap is. Vagyis olyan szellemként, aki az ember számára ki tud vetülni, ha meg akarja tisztelni valamiért, amire az emberek persze mostanában csöppet sem szolgálnak rá, mert nem tudják, ők is Isten által teremtett lények, ahogyan a Nap is.

Amikor Anna látta a díszes társaságot - akiket persze Héliosz név szerint is újra bemutatott, mert Anna már egyszer nagyon régen találkozott velük -, az volt az első dolga, hogy ünnepi asztalt teremtsen - jól mondom, teremtsen nekik -, ha már egyszer megtisztelték őt azzal, hogy a társaságukat élvezheti.

A bolygók és Héliosz is készült ma Anna megajándékozására, és Anna majdnem eltátotta meglepetésében a száját, amikor Héliosz először egy gyönyörű mezei virágokból font koszorút illesztett a rózsakoszorú mellé a fejére, majd átadta a Naprendszer kulcsát Annának, Istennek és a Naprendszernek tett szolgálatai fejében.

Azután megérkezett Földanya a társaságba és ajándékot is hozott. Megköszönte Annának, hogy Engem, az Istent hűségesen szolgálja és azt is, hogy rájuk is gondol minden imájában, és azt, hogy az emberiség felemelkedéséért mi mindent tett eddig is. Azután átadta a Föld kulcsát Annának, aki alig akart hinni a szemének, mert ezekre az ajándékokra aztán végképp nem volt felkészülve.

Amikor meghatódva elköszönt tőlük, az első dolga az volt, hogy biztonságba helyezze az ajándékokat, de hogy hová rejtette el azokat, legyen az kettőnk titka.

Amikor kijött az elváltozott tudat állapotából, megkértem őt arra, hogy dolgozzunk egy kicsit a számítógépén, mert azt akartam, egyszer végre ti is tudjátok, hogyan szereti őt mindenki, aki Anna valódi értékeit ismeri és elismeri.

Ámen

A szeretet végtelen ereje

Szellem: - Amikor Anna reggelente Hozzánk jön, soha nem mulasztja el újabban, hogy a gyermekeinek ajándékokat adjon. Megkérdezi előtte a gyermekeit, mire vágynak, és amire ők vágynak, Anna azt teremti csak meg. Soha nem viszi túlzásba az ajándékozást, csak annyit ad, amennyit a gyermekei kérnek. A gyermekeinek megtanítottuk, hogy csak valami egyszerű és szép vagy kedves dolgot kérhetnek.

Öröm általában szeretete jeléül azt kéri az édesanyjától, ölelgesse meg, mert úgy látom Én is, hogy az anyai szeretet hiányzik a legjobban a létezéséből. Szeretet mostanában rózsából készült koszorút kér, és a többi leánygyermeke is. Áldás mindig desszertet kér. Amit kap, azt megosztja a többiekkel, mert tudja, így illik, és erre édesanyja is figyelmeztette őt az első alkalommal. Amit tehát Áldás kér, azt a többiek részére is kéri, mert tudja, hogy amije a Földön az embereknek van, azt illene megosztani másokkal. Ahhoz még persze kicsi, hogy megértse az emberek önzését, de lesz majd módja megismerni, mert bár őket nem fogom az életveszélyes emberek közelébe sem engedni, az emberekről tudni fogják a lényeget, ha annak eljött az ideje.

Egyik reggel bizony Annát nehéz helyzetbe hoztam, mert arra voltam kíváncsi, mit mondana Örömnek, ha tudná, hogy Isten nemcsak jó, hanem gonosz is. Anna olyan okosan oldotta meg a feladatot, csak ámultam és bámultam. Nem azt mondta a gyermekének, Isten rossz és gonosz is tud lenni a Földön, hanem azt mondta bölcsen a gyermekének, akit persze nagyon szeret:

-          Amikor nektek nevet adtam, ügyeltem arra, csak olyan nevetek legyen, amely pozitív értékeket tartalmaz. A Földön az emberek nemcsak örömteliek, szeretetteljesek, békések, harmonikusak, áldottak, boldogok, jóságosak, szelídek, derűsek és jókedvűek, hanem örömtelenek, szeretetnélküliek, haragosak, díszharmónikusak, áldást nélkülözők, boldogtalanok, rosszak, gorombák, szomorúak és rosszkedélyűek, vagyis minden olyat nélkülöznek, amelyeket ti a nevetekben birtokoltok. Nem véletlenül adtam tehát nektek ezeket a neveket, hanem azért, hogy mindaz, ami a Földön nincs még meg az embereknek, nektek itt a Forrásban természetes módon meglehessen.

Én, az Isten sem tudtam volna jobban és okosabban megfogalmazni a gyermekemnek azt, mi is az, ami megkülönbözteti a földi életet, a Forrásban lévő élettől, helyesebben létezéstől. Mert ti bizony meghalhattok, de mi a Forrásban örök életűek lehetünk, ha Isten el nem baltázza a Teremtést, és meg nem szünteti oktalanságból Magát.

Az elmúlt napokban még egy fontos dolog történt, amiről szintén szeretnék beszámolni nektek, mert Anna fejlődése úgy felgyorsult, mint az a vihar, amely a nemzeti ünnepen szétverte az ünneplő tömeget.

Amikor Anna értesült a történtekről, arról gondolkodott el, Isten miért veri mindenféle borzalmakkal a nemzetét. Azt mondta Nekem az Én feleségem:

-          Nem az a baj, hogy elpusztítod az én nemzetemet, mert tudom, valamennyien a Szíriuszra kerülnek, hanem az, csak úgy kerülhetnek oda, ha valamennyien mások áldozatává fognak válni.

Amikor aztán a hírekben megjelentek a magyarokat gyalázó szövegek, és magyarokat kezdtek verni már nemcsak Romániában, hanem Szlovákiában is, akkor már szeme sem rebbent, mert tudta, olyan idők jönnek el a magyarokra, amelyeket ő soha nem gondolt volna lehetségesnek. Tudja, mindez a gyalázat az Én művem, és ez sajnos a színtiszta igazság. Mert a magyaroknak most színt kell vallani. Visszalőnek az ostoba szomszédaiknak vagy csendben eltűrik azok garázdálkodását és szidalmazását. Persze, aki a legfelsőbb kasztokba, vagyis a Szellemvilág legfelsőbb szintjére akar kerülni, annak tudnia kell, ez csakis áldozatok árán történhet meg. Ha a magyarok visszaadják a kölcsönt, vagy legalábbis azok, akik visszaadják, még nem elég fejlettek, de akik eltűrik a nemzetük szidását és bántalmazását, azok már elég fejlettek ahhoz, hogy a földi kínoktól megszabadulva a Szellemi Dimenziók magasabb régióiba kerüljenek.

Ámen

Háború Magyarország ellen

Szellem: - Amikor a magyar nép ellen háborúba lépnek a szomszédos országok, nem azért teszik csupán, hogy Magyarországot lábbal tiporják, hanem azért is, mert Én ezt így akarom.

Amikor a magyarokat üldözni kezdik a szomszédaik - mert a zsidók által vezetett illuminátusok tudják, csak így tudják megteremteni hazájukat magyar földön -, akkor jelennek majd meg a földönkívüliek, hogy a magyarokat kimentsék abból a pokolból, amelyet a zsidók szánnának nekik.

Szent elhatározásuk tehát már, hogy új hazát akarnak, és az is, hogy ez most megint a magyarok kárára fog megtörténni. Már falvakat oltanak be mindenféle vírusokkal - mert azokat az emberiség még nem tudja gyógyítani -, hogy a magyarok eltűnjenek végre a Kárpát -medencéből, és ők egy békésebb boldogabb életet élhessenek, mert már tudják, a palesztinok mellett, amíg csak léteznek, ez nem lenne lehetséges.

Hiába tudják már a zsidó vezetők, Isten ezt nem engedélyezné nekik, abban bíznak, ha ez mégis megtörténik, Én majd ezt is jóváhagyom, ahogyan sok mindent az elmúlt évezredekben, amikor nem azt tették, amit Én akartam, hanem azt amit ők.

Most végre meg fogják tudni, mit jelent Istennel szembeszegülni, milyen jutalom jár az árulóknak, akik mindent megtesznek, mások áldozatai révén, amit csak akarnak.

Ámen

Szemet szemért, fogat fogért

Szellem: - A földi létben mindig eljönnek azok a háborús idők, amikor nemzetek nemzetek ellen fordulnak, mert Isten arra kíváncsi, mely népek azok, akik még mindig le akarják igázni a mellettük élőket, ahelyett, hogy mint a magyarok, békésen élnének azokkal, akiket Isten a hazájukba vezérelt azért, hogy tudja, mi lakozik a lelkükben? Van-e bennük gyűlölet az idegen nációk ellen, van-e olyan ok, ami miatt egymás ellen fordulnak két kultúra vagy két civilizáció népei.

Amikor a mostani időkben olyan jelenségeknek vagytok tanúi, amelyek e tárgykörbe tartoznak, annak az az oka, hogy Istennek tudnia kell, kik azok, akik még mindig ellenségnek tekintik a másik embert, még akkor is, ha az soha nem ártott nekik vagy nem bántalmazta őket. Ezért aztán az illuminások segítségével, akiket persze Isten sötét oldala vezérel és nem más, mondom Annának, aki bár tudja ezt, de nem tud beletörődni népe elveszejtésébe, mert abban a hiszemben van, hogy ehhez még Istennek sincs joga. De Annának is meg kell tanulnia, bármennyire is szereti őt Isten, az Isteni Törvényeknek akkor is érvényt kell szerezni, ha ezt ő nem akarja, mert szerinte annyit szenvedtek már a magyarok a Földön Isten által, hogy ezt már nem érdemlik meg Tőle. Ezt nem neki kell eldöntenie most, hanem Nekem. Én pedig így döntöttem, még akkor is, ha ez neki nagyon fájdalmas. Aki pedig ezekben a harcokban meghal, az már Nálam marad, és nem kell többé a Földre születnie, helyesebben a Föld fizikai síkjára, amely, mint tudjátok, el fog pusztulni. A Mennyek Országába kerülni nem könnyű és nemcsak ez a feltétele, hanem sok minden más is.

Például:

Aki másokat még mindig a faja alapján ítél el, az nem tudja, minden népnek más a szerepe a Föld életében. Csak akkor pusztul el teljesen egy nép, ha már elég fejlett ahhoz, hogy visszatérjen Hozzám. Amikor a vérzivataros időkben egy-egy nép vagy nemzet eltűnik a földi élet palettájáról, az azért lehetséges, mert elég fejlett már ahhoz, hogy kimúljon a földi világból, és egy magasabb spirituális szinten jelenjen meg. Aki mindig ellenáll másoknak, az még nem elég érett arra, hogy a szellemi létezés szintjeit gyarapítsa.

Amikor a történelemben felfejlődik egy – egy civilizáció, az azért történik meg, hogy még egyszer élvezhesse a dicsőségét. Aztán úgy múlik el, mint a nátha, mert Isten mindig gondoskodik olyan ellenségekről, akik a végén teljesen kiirtják ezt a civilizációt, hogy a benne élő és létező tömegek nagy része visszatérhessen Hozzám, és elfelejtse örökre a földi létezés nyomorát, fájdalmát és minden olyan rosszat, amiben része volt az utolsó időkben.

Isten nemcsak azért irtotta ki a magyarok táltosait, mert gyűlölte őket - ami persze igaz -, de azért is, hogy a magyaroknak ne kelljen többet szenvednie a Földön. Ez bizony történetesen akkor is igaz, ha az Én drága feleségem a felét el nem hiszi annak, amit most mondtam. Az ő kételkedése vagy rosszallása nem mentesíti majd a magyarokat a halál alól, amit majd el kell viselniük a mások által felkorbácsolt gyűlölet hatására.

Amikor majd megindulnak a szomszédos országok tankjai Magyarország ellen, akkor jönnek azok az idegenek az ő kimentésükre, akikről már többször tettem említést. Ha a környező országok mégsem indítanak háborút ellenük, akkor ez már azt jelenti, ők is elég fejlettek, és ők is megérdemlik azt, hogy a Szellemi Dimenziókba kerüljenek a többi ember mellé, akik már nagyon várják mindannyiójukat, mert tudják, saját spirituális fejlődésüknek a kulcsa a Földön élő embertársaik lelki fejlődése.

Amikor ezeket a gondolatokat papírra vetem, nem azért teszem, hogy ijesztgesselek benneteket, hanem azért, hogy értsétek meg végre azokat a törvényeket, amelyek a földi életet vezérlik, és ne gondoljatok semmi rosszat Istenről, aki újra és újra próbák elé állít benneteket, hogy felmérje hol is tartotok már lelki fejlettségben. Érdemesek vagytok-e arra, hogy belépjetek Isten országába vagy még nem. Aki pedig beléphet oda, az már nem háborúzhat, nem gyűlölködhet, mert a többség sem teszi ezt. Aki ezt mégis megpróbálja közöttük, az visszazuhan oda, ahová való. Vagyis a létezés alacsonyabb szintjére.

Ahogyan egyetlen fekete mágus sem kerülhetett vissza asztrál síkra, amikor Anna visszahozta a halottakat, hanem olyan sötét régiókba kerültek, ahol még fény sincs, csak sötét árnyékok és árnyak, amelyek annyi félelmet keltenek bennük, hogyha mégis visszatérhetnek egy idő után a földi létezés síkjára, ne legyen kedvük többé ártani másoknak, mert tudat alatt tudni fogják már azt, ezért büntetés jár. Ha mégis ártanak másoknak a fekete mágia eszközeivel, akkor olyan fekete mágusok fogják őket tönkre tenni, akik csak és kizárólag azért kerültek a Földre, mert erre Isten nekik parancsot adott. Akkor ők sötét tudásukat Isten érdekében felhasználhatják ugyan, de tudniuk kell, ezért nem jár jutalom, csak olyan büntetés, amely azoknak jár, akik e sötét tudást felhasználják.

Isten csak olyan sötét lelkeket kényszerít erre, akiknek azt kell megtanulniuk, ők Isten rabszolgái csupán és mindent meg kell tenniük Értem, bármit is kívánok tőlük, még akkor is, ha ezért büntetés jár.

A fekete oldalt szolgálni tehát nem öröm, hanem büntetések sorozata, amit azokért a tettekért kapnak, amelyeket Isten kötelezően előír nekik, mert ők már tudják magukról, hogy a sötét oldal rabszolgái és nem mások.

Miért mesélem nektek mindezeket el? Mert manapság megint felütötte fejét a fekete mágia legsötétebb fajtája, amikor a fekete mágia eszközeit nem egy ember, hanem egész népcsoportok ellen használják azok, akiket Isten azzal a céllal küldött a Földre, a földi emberek közé, hogy ártsanak nekik. Mert Isten csak így tud meggyőződni arról, hogy népek és nemzetek milyen fokon állnak. Alkalmasak-e arra, hogy a Szellemi Dimenziókba jussanak, vagy csak arra még, hogy egy olyan bolygón éljenek, amely sokkal kegyetlenebb és keményebb lesz majd, mint a Föld, és olyan próbák elé állítja őket, amelyeket megérdemelnek a bennük feszülő agresszivitásuk miatt.

Tudnotok kell, fekete mágia által meghalni csöppet sem egyszerű dolog, mert az annyi fájdalommal jár, hogy a többség még az életét is elveszti a harcok végére. De aki meghal, az már tudom, elég fejlett ahhoz, hogy Nálam pihenje ki azokat a fájdalmakat, amelyeket a háború és minden olyan kataklizma okoz, amit a fekete mágia készít elő az emberiség számára.

Gondoljatok csak a második világháborúra, amelyben Hitlernek fekete mágusok hada segédkezett, nem azért, mert erre Hitler felkérte őket, hanem azért, mert Istennek tudnia kellett, mi lakozik a német nép és a zsidók lelkében?

Aki bedőlt nekik, mint a mostani időben az Én drága feleségem, azoknak bizony meggyűlt a bajuk vele. Aki hagyta őket tevékenykedni, azok bizony mind a Mennyek Országába jutottak.

Ámen                                   

Az utolsó idők próbái a magyarok számára

Szellem: - Anna napok óta figyeli a televízióban a hazájában zajló forradalmi eseményeket, és még mindig nem érti, mindezek miért vannak? Úgy gondolja, a népnek elege lett abból a miniszterelnökből, aki sorozatosan törvényt szegett és hazudott a választóknak - mert a köztes létben erre Istentől kapott parancsot. Ő persze elfeledte mindezt, de Én tudom, az ő küldetése legalább olyan fontos a mai magyarság életében, mint az Én feleségemé, aki újra és újra védelmébe venné a népét, ha Én ezt hagynám.

De már nem háborúzik ellenem, csak döbbenten nézi azokat az eseményeket, amelyeket egy jól szervezett illuminátus csoport dolgozott ki a magyarság elveszejtése céljából.

Ők persze nem tudhatják azt, amit az Én földi feleségem tud, csak azt, hogy a magyaroknak pusztulnia kell a Földről, mert úgy hiszik, a magyarok valamennyien okai voltak a zsidóüldözéseknek, és annyira fűti őket az oktalan bosszúvágy, hogy a magyaroknak már nincs helye a Kárpát-medencében, mert Én - a zsidók királya - erre parancsot adtam.

Ki is hát a zsidók mostani királya a Földön, kérdezhetnétek? Hát természetesen Én, csak az Én drága feleségemnek eddig nem mondhattam meg, mert ő nem akart egy zsidó király földi felesége lenni, hanem ő az Én drága feleségem akar lenni a Forrásban és sehol máshol. Ha pedig ez így van, akkor ez így lesz, és nem lesz semmi más, ami ettől őt eltántorítaná, mert már ezt Én sem akarom többé.

Persze még meggondolhatja magát, ha akarja, de tudom, ezt sohasem tenné, mert a lelkiismeretével ellenkezne egy olyan szerep, amelyben egy diktátor felesége akarna lenni, és Én ezt most tiszteletben fogom tartani. Ha eljön annak az ideje, bizony meg kell tanulnia Annának is, Istennek ellentmondani lehet egy ideig, de örökké nem, mert Isten nem attól Isten, hogy demokrata, ahogyan az Én naiv földi feleségem gondolja, hanem éppen attól, hogy teljhatalmú Úr, akinek minden szavát lesik a beosztottjai.

Ahogyan Gyurcsány Ferenc is diktátor hajlamú személyiség, ahogyan Anna helyesen ismerte fel. Az ő diktátorsága csak rövid időre szól, míg az Enyém egészen a Világév végéig, és ebből akkor sem engedek, ha Anna nem hiszi el Nekem. Mert mitől lennék Én demokrata, ha minden létező általam létezik. Minden létező az Én törvényeim szerint felel önmagáért. Minden létező az összes létezésében Tőlem függ, és nem az Én földi vagy égi feleségemtől.

Anna annyira szomorú, amikor népe szenvedéseit látja, hogy nem tud elvonatkoztatni ettől, és már az sem érdekli, hogy tudja, mindez az érdekükben van és nem másért.

A mostani forradalmi események ki fognak terjedni az egész országra, és már tudom, valóban egy új „56” van kialakulóban Magyarországon.  Mert ez az új kommunista rezsim nem fog lemondani a hatalomról. Nem is teheti, hiszen azt kapta feladatul Tőlem, hogy a végletekig megnyomorítja azt a nemzetet, akiket a Földön magyaroknak neveznek, mert ez lesz az ára annak, hogy a magyarok - legalábbis a békésebb része - azonnal visszatérjen Hozzám, mert ezt Én már így akarom.

Amikor pedig a nép mégis fellázad a jelenlegi hatalom ellen, azok el fogják őket tiporni. Mert nem tehetik azt meg, hogy a magyarok boldogok legyenek, és békességben éljenek akkor, amikor Isten valami mást vár el tőlük.

Amikor majd Budapest utcáin a szomszédos országok tankjai fognak dübörögni, akkor fogja csak Anna elhinni Nekem, hogy nem egy tanító szellem az, aki az ő égi férje, hanem Maga az Isten. Aki persze sokkal tartozik még földi feleségének, de nem annyival, hogy egy népet - akit Isten ki akar menteni a földi pokolból - a felesége féltése és oktalansága miatt mégis ott hagyjon, ahol azok azt már nem érdemlik meg.

Ámen

Anna szeretetének az ereje

Szellem: - Amikor Annát megismertem földi emberként, sohasem gondoltam volna, egy olyan lélekkel kerülök kapcsolatba, akit aztán felségül veszek, és gyönyörű gyermekekkel ajándékoz majd meg Engem és Én is őt.

Nem azért szerettem bele, mert ő ezt akarta, hanem azért, mert olyan drága lett Nekem minden perc, amit vele eltöltöttem, hogy elhatároztam, valami olyat teszek Istenként, amit már nagyon régen nem tettem. Bár a mítoszaitokban és legendáitokban gyakran olvashattok arról, hogy az Istennek vagy Főistennek földi asszonyoktól született gyermeke, ti emberek annyira a mítoszok és mesék világába soroljátok ezeket a történeteket, hogy ennek valóságát el sem tudjátok hinni. A vallási irodalmak pedig, bőven írnak ilyen eseményekről, csak ti már annyira „felvilágosultak” vagytok, hogy inkább a mesék birodalmába soroljátok ezeket a történeteket. El sem tudnátok a racionális agyatokkal hinni, mindez nem mese, hanem létező valóság.

Az Én földi feleségem már úgy olvassa a mítoszokat, hogy összehasonlít Engem azokkal a földi vonásokkal, amelyeket az emberek Nekem tulajdonítanak. Mert a feleségemként volt módja megtapasztalni, milyen is vagyok akkor, amikor szeretem őt vagy féltékeny vagyok vagy más emberi vonást veszek fel a kedvéért, hogy tudjam, mit is gondol Rólam az Én drága asszonyom, akit bizony mondom nektek, valóban úgy szeretek, olyan szerelemmel, ahogyan csak egy földi férfi szerethet egy jó asszonyt, aki mindent megtesz érte, talán még többet is annál, mint amit megérdemelne.

Anna nem közönséges emberként szeret és tisztel Engem, hanem úgy, ahogyan egy földi asszony szeretheti Istenét, akiről persze tudja, nem hibátlan, nem hűséges hozzá mindig. Őt már ez sem zavarja, mert tudja, ha Isten egy másik nőért egyszer mégis elhagyná őt, már nem halna bele, csak máshová költözne a Világban, olyan helyre, ahol nem látná Isten boldogságát egy másik asszonnyal és az nem zavarná az ő nyugalmát.

Szerinte, ő már nem vágyik más szerelemre, mert Bennem találta meg azt a társat, akiről mindig álmodozott, mert mindig érezte a lelke legmélyén, hogy egyszer eljön hozzá, és olyan boldoggá teszi őt, ahogyan Én tettem ezt vele, amikor beleszerettem.

Anna szerelme, már tudom, régen elmúlt, mert Én annyi ostobaságot követtem el ellene, hogy törvényszerűen égett ki belőle a szerelem utáni vágy. Viszont megmaradt benne egy olyan mélységesen mély szeretet és tisztelet irántam, amely bár boldoggá tesz még egy ideig, de tudom, eljön majd az az idő, amikor újra más asszonyok után fogok vágyódni, és elhagyom Annát, mert Engem semmi sem köt senkihez. Semmi sem kötelez arra, hogy egyetlen egy asszonyt szeressek csak, ha Nekem valami másra vágyik a lelkem. Még akkor is, ha majd ezzel Annának fájdalmat okozok, mert mitől lennék Én az Isten, ha valami korlátozna Engem, bármi, amit Én nem akarok.

Amikor megteremtettem a zsidóimat, nem azért teremtettem meg, hogy közöttük éljek mindenkor, csak azért, hogy néha, ha éppen úgy szottyan kedvem, a földi emberek között élhessek, és a saját népem között, ahogyan Anna is a sajátjának érzi még mindig a magyarokat, pedig már régen Nekem ajándékozta őket. Bár a szeretete nem változott meg irántuk, nem foglalkoztatja az őt egy csöppet sem, hogy már régen Én rendelkezem felettük és nem ő. Ezért aztán úgy döntöttem, azokat a magyarokat, akik már a legfejlettebbek a tömegekből, kiemelem Magamhoz egy olyan világba, ahol békességben élhetnek majd Velem és Annával addig, amíg erre Nekem és neki is szüksége lesz. De a Mindenségben mindig minden változik, és tudom, nemcsak Én, Anna is változni fog, mert Én ezt így akarom. Ha pedig, változni fog, meglehet, nem lesz már szüksége egyszer az Én szeretetemre és szerelmemre, és akkor elbocsátom majd őt Magamtól, mert akkor annak jön el az ideje. De amíg boldog leszek mellette és általa, addig minek keresnék Magamnak új asszonyt? Csak akkor, ha már úgy érzem, Anna nem szeret, nem kedves és nem boldog mellettem úgy, ahogyan Én. Vagy ha mégis Én nem leszek boldog mellette, akkor bizony veszem a kalapom és elhagyom őt, még akkor is, ha az fájdalmat okozna neki. Ha már Isten nem boldog a felesége mellett, akkor tudom, keresni fogja azt az érzést, amit ti úgy neveztek boldogság. De amíg Istent boldoggá teszi az asszonya, addig erről felesleges is szót vesztegetni.

Amikor aztán már semmi mondanivalónk nem lesz egymásnak, akkor elviszem őt egy olyan világba, ahol még boldog lehet másvalakivel, vagy ha nem lesz szüksége társra, akár egyedül is.

Miért mesélem el mindezt nektek?

Amikor ti földi emberek a földi boldogságotokat valahol máshol keresitek és nem a Földön, úgy tesztek, mint most Anna, aki nem azt a társat szereti, akit Isten mellé rendelt, hanem valaki mást, akiről azt hiszi vagy talán reméli, hogy az igazi.

De miért gondoljátok, hogy az a társ, aki mellettetek van, nem az igazi?

Isten csak olyan társat rendel mellétek, akit kiérdemeltetek Tőle valamiért.

Anna például nem fogadta el Tőlem az első kapcsolatát, mert olyan szigorúan nevelték, hogy nem értette meg azt a férfit, akit mellé rendeltem az első nagy szerelmében. Lehet, hogy az a férfi éppen olyan boldog lett volna abban a szerelemben, amilyen boldoggá váltam Én, az Isten a vele való kapcsolatában. A második szerelme már nem a férje volt, hanem egy olyan fiatal fiú, akit elcsábítani már nem volt szíve, hiszen akkor már megvolt a férjétől született első gyermeke, és úgy gondolta, erkölcstelen lett volna, ha elhagyja a lányát és a férjét egy majdnem kamasz fiúért. De Isten éppen azért adta neki ezt a szerelmet is, hogy boldog legyen benne. Még akkor is, ha a többieknek ez fájdalmat okozott volna. És ugyanez elmondható az összes többi szerelemről is, amelyet ebben az életében átélt ám nem volt hajlandó felvállalni, mert az erkölcsi törvények olyan erősen éltek benne, hogy inkább lemondott az ő földi boldogságáról, minthogy bárkit is megrövidítsen a saját boldogsága kedvéért.

Csakhogy a boldogság utáni vágy olyan mélyen beleívódott a lelkébe, hogy már nem tudott lemondani róla, ezért elhatározta, megkeresi azt a legtökéletesebb társat, akire egész életében vágyódott. Mert nem lehet az, hogy ezt az életét mások oltárán feláldozza anélkül, hogy megismerje azt a szerelmet, amiről mindig tudta és érezte, el fog egyszer jönni. Mert valóban ezért érkezett a Földre és nem azért, hogy a magyarok életét tegye csak boldoggá.

Amikor aztán összebarátkozott Velem és megismert Engem, arra gondoltam, mi lenne, ha Én olyannak mutatnám meg Magam egy embernek, amilyen valójában vagyok?

Mi történne akkor, ha egy földi asszonyt újra elcsábítanék, amit persze, már nagyon régen nem tettem, mert úgy gondoltam, a szerelem nem szükséges számomra, hiszen Nekem mindenem megvan a Forrásban, amire igazán vágyódom. Minek Nekem egy olyan asszony, aki még a férjét sem szereti, mert nem tudja róla, miért is van mellette?

De Anna valami olyan értelmet és kedvességet adott Nekem emberként, hogy igazán kíváncsivá tett Engem. Mit tudnék Én olyan pluszt adni az ő földi életében, amitől megnyílna előttem úgy, ahogyan soha sem nyílhatott meg, mert nem volt olyan földi férfi, akit igazán érdekelt volna az, mi is lakozik az ő lelkében? Csak azt látták benne, végtelenül lelkiismeretes és szorgalmas. De azt, mennyi szeretetre képes, azt senki sem látta meg benne, még a földi férje sem, akinek mindent megtett, hogy boldognak érezze magát mellette.

Anna olyan végtelenül magányos volt, amikor Én megismertem őt, hogy arra gondoltam, megtréfálom, és feleségül kérem. Aztán gondoltam egyet és felfedtem előtte azt is, Én ki vagyok, és igazán nem ettől döbbent meg, hanem attól, hogy milyen vagyok.

Úgy úrrá lett rajta a félelem, Isten el fog kárhozni, aztán már csak arra tudott koncentrálni egy időben, hogy Istent kiemelje abból a káoszból, amelybe süllyedt.

Annát nem érdekelte az, milyen áron ment meg Engem és benneteket. Higgyétek el Nekem, mindez igaz, mert annyi törődést és szeretetet Én, az Isten még egyetlen egy embertől sem kaptam, mint tőle.

Ennek az volt az ára, hogy beleszerettem az Én földi asszonyomba. Nemcsak képletesen, hanem valóban. Olyan mély szeretettel, hogy elhatároztam, nemcsak egyszer veszem őt feleségül Mihály arkangyal jelenlétében, hanem ha ő is akarja, akkor az ő beleegyezésével is, hogy valóban komolyan vegye azt a kapcsolatot, amelyet bár játéknak gondoltam az elején, aztán olyan komolyan, ahogyan ti is komolyan vesztek egy igazi kapcsolatot, ha eljön annak az ideje.

Miért beszélek nektek minderről ilyen hosszasan és ilyen mélységben?

Amikor Annával szóba elegyedtem, először csak nagyon szimpatikus volt minden olyan megnyilvánulása, ami az Én szememben a próbáit jelentette Nekem. Aztán rádöbbentem, egy olyan lélekbe szerettem bele, aki valamikor régen, nagyon régen a Földön egy ősi kultúrában a feleségem volt, és Én oktalanul megöltem őt.

Tehát, amit akkor Anna feltárt kettőnk kapcsolatában, az olyan mélyen ült a lelkemben, hogy Én már nem emlékeztem rá. Nem is emlékezhettem, mert az volt életeim borzalmainak elindítója, csak már Magam sem tudtam.

Amikor tehát Anna a Földre jött, valóban azzal a céllal jött a Földre, hogy elvetemült Istenét meggyógyítsa. Csak még nem tudta, Isten mitől és miért lett beteg. Mitől torzult el úgy a földi élet, hogy már mindennek lehetett nevezni, csak boldognak nem?

Akkor Anna elhatározta, megváltoztat Engem. Úgy változtat meg, hogy ismét vágyjak a szeretetre és a szerelemre, amire már oly régóta nem vágyódtam, mert azt hittem és azt gondoltam, erre Istennek nincs semmi szüksége. Istennek mindez nem fontos, mert Istennek mindene megvan a Forrásban, amire csak szüksége van.

Anna mély tekintete felismerte, Istennek hiányzik valami az életéből, amit ti úgy neveztek, földi boldogság.

Mit is jelent hát a földi boldogság az ember számára, amit már Isten is elfelejtett, mert olyan régen nem él közöttetek tudatosan, hogy azt elmondani sem merem senkinek.

Anna nemcsak megmutatta Nekem azt, mit jelent a Földön emberként szeretni, hanem azt is megmutatta Nekem, hogyan kellene Nekem, az Istennek, az embereket szeretni ahhoz, hogy ne legyetek örökké boldogtalanságra ítélve, hanem meglegyen számotokra is a boldogság lehetősége a Földön.

És Én, már hiába érveltem azzal, hogy a Földön nincs boldogság, nincs szerelem, nincs igazság és minden olyan, amiről az ember azt gondolja, hogy van, Anna elkezdett Engem arra tanítani, mit jelent boldogtalannak lenni, mit jelent igazság nélkül élni, és mit jelent szerelem nélkül létezni. El kellett gondolkodnom az igazságain és úgy kellett döntenem, tényleg boldogtalanná tettem Én éppen azokat a teremtményeimet, akiket pedig a szerelem áldása által a legboldogabbá akartam tenni, mert a Mindenségemben bizony sehol sem létezik a szerelem, csak és kizárólag a földi embereknél.

Anna persze óriásit alakított azért, hogy Istenét ne csak szeresse, de ráébressze azokra az igazságokra, amelyeket Isten dölyfében, álhatatlanságában és gőgjében nem akart megérteni, mert azt gondolta Magáról, neki már semmi szüksége a földi boldogságra, mert a boldogság már régen nem a Földön van, hanem az Égben.

Amikor Anna Engem tanít, annyi értelemmel teszi azt, hogy ti azt felfogni sem tudjátok, mert meg sem értenétek.

Ő nem prédikál Nekem órákig, ha valami nem tetszik neki az Én viselkedésemben, hanem vagy megmondja a szemembe olyan keményen, hogy néha Én, az Isten belepirulok, mert úgy oda tudja mondani Nekem az igazságait, hogy kétségem sem lehet afelől, ő azt halálosan komolyan gondolja.

Amikor végképp nem akarom megérteni az igazságait, akkor egyszerűen és nagyszerűen, próbák elé állít. Én akár akarom akár nem, úgy sétálok bele a csapdáiba, mint egy ártatlan kamasz, aki kifogott magának egy jól felkészült idősödő hölgyet, akinek aztán a hálójából nem menekülhet többé.

Anna nemcsak okos, mert már annyiszor meggyőződtem róla, hanem fantasztikus stratéga. Nem felejt, nem magyaráz Nekem nap mint nap dolgokat, hanem csak akkor, amikor annak eljött az ideje.

Amikor az első gyermekével megajándékozott, Én azt majdnem elpusztítottam dühömben, ahogyan azt már többször, de egyszer biztosan elmondtam nektek. Aztán nem teremtett Nekem soha többé gyermeket addig, amíg erre Én Magam nem kértem meg őt.

Aztán amikor már több gyermekkel megajándékozott Engem, kijelentette, azt szeretné, ha összesen tizenkét gyermekünk lenne. Hogy miért éppen tizenkettő, azt nem tudom, de Én ezt komolyan vettem. Hiszitek nem hiszitek, most a Forrásban tizenkét boldog gyermek várja őt reggelenként, már ha semmi akadály nem jön közbe, és el tud Hozzánk jönni.

Amikor Én erről beszélek nektek, ne gondoljátok mesének, mert valóban, Annának és Nekem összesen tizenkét gyermeke van már a Forrásban, és mi ketten nagyon-nagyon boldogok vagyunk ettől.

Anna sohasem veszekedett Velem, ha megbántottam őt, hanem figyelt és az értésemre adta, hogyha ő nem bánt és szeretettel vesz körül Engem, mindent megtesz a kedvemért, akkor ő is elvárja Tőlem ugyanezt. Nem gondolta végig, mindezt Istennek mondja, hanem csak és kizárólag arra gondolt, egy asszony ha szereti a férjét, és mindent megtesz ezért, ugyanezt várhatja el tőle, még akkor is, ha a társa nem egy közönséges halandó lélek, hanem Maga az Isten. De ő soha nem kért Tőlem kiváltságokat, gazdagságot, csak tiszteletet és szeretetet.

Anna annyi áldozatot hoz égi családjáért minden nap, amennyit egy jó anya a Földön hoz, ha szereti a családját. Nem kényeztet el bennünket túlzottan, de amit adni tud Nekünk, azt őszinte szeretettel és tisztelettel teszi.

Amikor feljön Hozzánk, minden gyermekét megcsókolja a homlokán, az orrán, a szemén és az orcáján. Sokszor megcsókolja a gyermekei kezét is szeretete jeléül. Aztán megkérdezi őket, mit szeretnének ajándékba kapni, de csak apró jelképes ajándékokat ad, hogy a gyermekeinek örömet szerezzen, és el ne kapassa őket.

Aztán megteremti a reggelinket. Vagy ha máskor jön, az éppen aktuális ebédet, vacsorát és azután enni ad az iker gyermekeinek, akik még nagyon aprók, és szükségük van az anyatejre és az anyai ölelésre. Azután elköszön Tőlünk, és olyan boldogan tér vissza a Földre közétek, mint akinek mindene megvan, amire csak ember vágyódik a Földön.

Kevés olyan földi vágya van már, amit még szeretne megvalósítani, de azt is türelemmel és szeretettel, úgy hogy a családja ne nélkülözzön az ő földi vágyai miatt.

Tudom, Anna sem hibátlan ember, néha ő is elégedetlen vagy türelmetlen, de csak azért, mert tudja, milyen kevés ideje van már a Földön közöttetek, és nem akarja, olyan vágyak szoruljanak belé, ami visszahozná őt közétek a Földre. Mert tudja, az égben, már mindene megvan, amire csak egy földi asszony vágyhat. Boldog, szerető férj, szerető gyermekek, szerető barátok, akik már nagyon várják az ő visszatérését, mert tudják, a Föld haldoklik, és olyan kataklizmák fogják sokkolni a földi embereket, amikre Atlantisz óta nem volt példa az emberiség történetében.

De akik már nem akarnak háborúzni, és nem akarnak békétlenségben élni, azoknak még a Vízözön előtt vissza kell térni, hogy még véletlenül se forduljon az elő velük, ami Margóval, hogy megunva Isten zsarnokságát, megátkozta Istenét, mielőtt visszatérhetett volna oda, ahol a legnagyobb boldogság és szeretet várta őt. Mert nem értve Istenét elmulasztotta azt a legnagyszerűbb alkalmat, ami a végleges visszatérést lehetővé tette volna a számára, és amit Isten úgy nevez az emberiség számára: Vízözön.

Ámen

Az utolsó idők

Szellem: - Amikor Anna dühös, olyan dolgokat is a fejemhez vág, amiket talán nem kellene, de ő megszokta, hogy olyan őszinte Hozzám, mint egyetlen egy földi emberhez sem.

Már sokszor megtapasztaltam, ha dühös valamiért a környezetében valakire, akkor sem bírálja őket, mert tudja, fejletlen lelkekkel van körülvéve, és hiába is mondaná nekik azokat az okos érveket, amiket persze Nekem mindig meg kell hallgatnom, ha valamiben nem ért egyet Velem. Régóta tudom, Velem azért olyan őszinte, mert tudja, látom a gondolatait. Hiába nem mondaná ki az igazságait, Én úgyis tudnám, mi van az ő tiszta lelkében. Így aztán sohasem menekülök a kritikái alól, mert tesz róla, hogy ne csak gondoljon azokra titokban, hanem szépen őszintén elém is tárja azokat.

A minap például azzal lepett meg, azon gondolkozott el, Isten mostani alakja - Adam Kadmon - tulajdonképpen fizikai, és minden fizikai test elpusztul egyszer. Ha tehát Isten most a férfias alakjában, fizikai testben létezik csupán, akkor törvényszerű, hogy a Világév végére elöregszik, és ugyanúgy szétesik, mint a földi ember teste. Ha pedig ez így van - okoskodott Anna -, akkor hiába is próbálna ő megmenteni Engem a pusztulástól, az nem fog sikerülni, mert a fizikai test törvényszerűsége a halálához vezeti őt, még akkor is, ha ez az Isten.

Ettől olyan jó kedve kerekedett, hogy elmélázott azon, hogyha pedig Isten valóban meghalhat, akkor felesleges neki aggódnia Értem. Ettől olyan vidám lett, hogy teljesen elfelejtette, évekig azzal gyötört Engem, az Istent, mekkora veszedelemnek teszem ki Magam akkor, amikor oktalanságból a falnak vezetem saját Magamat, ahogyan ezt ő láttatta Velem. Sőt az utolsó alkalommal, amikor már annyira dühös volt Rám az Én földi feleségem, teremtett Nekem asztrál síkon egy vonatot és meghívott egy utazásra, amely persze sehova máshova nem vitt Engem, mint a „falig”, amely mindenkor az Én pusztulásomat volt hivatva kifejezni általa.

Amikor aztán ott óriási kataklizmában felrobbantam, Anna olyan jót nevetett Rajtam, mint egy vásott kölyök, aki alaposan megtréfálta az őt nevelő szülőjét, mert nem teljesítette valamilyen kérését, amit az feltétlenül el akart érni nála. Hogy nyomatékot adjon még egyszer a fal nevű eszményének, megteremtette Nekem mégegyszer a vonatot, és mint kalauz megint ott állt mellette, és invitált Engem, az egyetlen utasát, tessék csak beszállni, mert mindjárt indul, és még véletlenül sem szeretné, ha lemaradnék róla.

Természetesen ezek után elmagyarázta, nem gonoszságból teremtette meg Nekem ezt az illúziót, hanem azért, mert azt gondolja Rólam, hiába félt Engem a végső pusztulástól, ha Bennem nincs semmi félelem, és oktalanul rohanok a saját pusztulásom felé.

Milyen pusztulás felé is rohanhat az Isten Anna képzeletében?

Anna annyira gyűlöli a gonoszokat a Földön, fel sem tudja fogni annak az értelmét, hogyha nem lenne a Földön gonoszság, az ember nem ismerhetné meg, mi is az, és megteremtené másoknak akkor, ha már teremtővé válik.

Mert hogyan is tanul Isten emberek alakjában? Hát úgy, hogy mint ember találkozik a gonoszság minden elképzelhető formájával, és amikor már ő maga nem akar többé gonosz lenni, akkor elnyeri Istentől a haza vezető útra a mentejegyet, hogy e szép hasonlattal éljek, és nem kell többé a Földre születnie.

Anna sokszor kérdez Tőlem ilyeneket például: kimutatható-e statisztikailag, hogy az a módszer, amellyel Én az embereket tanítom, mennyire hatékony. De Isten nem vezet statisztikát. Azok pedig, akik már nem születnek közétek, nem fogják azt elmondani nektek, hányan vannak, mert őket már egyáltalán nem érdekli a földi élet, a földi élet minden szenvedése és fájdalma, de tudják, egy békésebb és boldogabb világhoz bizony a teremtményeknek ismernie kell azokat a rosszakat, amiktől Anna állandóan meg akar védeni benneteket. Ha Én, az Isten rá hallgatnék, akkor sohasem tanulnátok meg, mert sohasem lenne lehetőségetek arra, hogy rosszak legyetek, mert azt ő persze nem is engedné. Így aztán nem tanulnátok soha semmit, és soha senki sem fejlődne egy jottányit sem, mint ember.

De Én, az Isten ezt nem engedhetem meg Magamnak, mert akkor ugyanolyan oktalan maradnék, mint voltam akkor, amikor megöltem a feleségem és megerőszakoltam a lányomat.

Negyvenezer év kellett ahhoz, hogy ennek a súlyos tettnek a következményével szembetalálkozzam, mert mindent elkövettem Én, az Isten, hogy elfeledjem a saját gonoszságomat, mintha az nem is létezne.

Isten tehát már tudja Magáról, hogy gonoszságot követett el. Nemcsak azért, mert Anna ezt feltárta, hanem azért is, mert újra találkozott a szerelemmel és a szeretettel. Már tud különbséget tenni a szerelem és a szeretet között, amit azelőtt még nem tudott.

Aki tehát azt gondolja, hogy Anna gonoszsága közömbös már a számomra, az nem tudhatja azt, Isten nemcsak jó, de gonosz is volt. És már tudja, hogy a teremtményeinek nem azért kell megismernie a gonoszságot, mert Isten gonosszá vált, hanem azért, hogy ő is megtanulhassa azt, amit Isten negyvenezer év alatt tanult csak meg. És már soha, de soha többé el nem felejt, még akkor sem, ha a felesége, még mindig kételkedik abban, hogy az Isten jó-e vagy még mindig csak gonoszságon töri a fejét, pedig már ő annyit de annyit tanította, hogy a gonoszság rossz, nemcsak Istennek de a teremtményeinek is.

Ha Anna már nem akar gonosz lenni, az csak azért lehetséges, mert már tudja, a gonoszság mennyire ártalmas mindenkinek, még neki is, aki többet szenvedett Isten gonoszságától, mint bármely teremtménye Istennek.

Ámen 

A népek szent forradalmai

Szellem: - Anna mostanában, megint sokat aggódik a népe miatt, akiket persze már régen Nekem ajándékozott és Én még nem adtam vissza neki. De ha sokat dühit Engem miattuk, előfordulhat, hogy visszakapja az ajándékomat, de akkor soha többé nem fogok segíteni rajtuk, hogy visszajussanak Hozzám. Viszont mindent el fogok követni, ők legyenek az utolsók a Földön, akik megszabadulnak a földi iga alól.

Miért mondom Én, az Isten ezt ilyen dühösen?

Bár Anna érti, hogyne értené a Világ törvényeit, mégis annyira félti őket a rájuk váró szenvedésektől, az sem érdekli őt igazán, ez lesz az utolsó próbájuk, hogy visszatérhessenek Hozzám.

De ha valaki olyan oktalan, hogy nem akar hazajönni, hát akkor Én mindent el fogok követni azért, ez sikerüljön nekik.

A magyarok már valóban sokat szenvedtek Tőlem, de most megadatott nekik egy olyan lehetőség, mint a zsidóknak a második világháború alatt. De a zsidóim - legalábbis egy részük -, nem hittek Bennem, ezért ők visszakerülve a Földre tovább szenvednek, ahelyett, hogy a Velem való találkozást választották volna.

Akik visszatértek Hozzám a holocaust után, azok többségének már nem kellett újra születnie. De akik féltették tyúkszaros életüket - mint most a magyarok többsége -, azok bizony visszatértek a földi pokolba, ahol már persze semmi keresnivalójuk sincs, ahogyan a magyaroknak sincs már semmi keresnivalójuk a Földön.

Amikor a mostani politikusok kötéltáncot járnak a politika palettáján, a tömegek nem tudhatják, mert nem ők a rendezők, mire is megy ki itt a játék?

Ha a magyarok újra ötvenhatot csinálnak, akkor bizony nem jöhetnek fel Hozzám, mert még nem elég érettek erre. De ha a többség a békesség kedvéért inkább lemond a szabadságáról, akkor Én tudni fogom, Mellettem van már a helyük. És tudom, semmi olyat nem kell tennem, amit pedig meg fogok tenni, ha sokáig az utcán tiltakoznak még Gyurcsány Ferenc ellen, akit azért küldtem az elveszejtésükre, hogy visszatérhessenek Hozzám, és végre valahára békességben élhessenek egymás között azokkal, akik már szintén elég érettek erre.

Isten nem a saját szórakoztatására talál ki ilyen rémtörténeteket - mondom Én ezt az Én drága egyetlen oktalan feleségemnek -, hanem azért, hogy a békére törekvőknek legyen módja visszatérni a Szellemi Síkokra akkor, ha arra már elég érettek.

De ha nem, akkor jöjjenek el számukra azok az idők, amelyektől Isten meg akarta őket kímélni, mert úgy gondolta, már megérdemelnek egy kis pihenést a hosszú életek után, amelyeket eddig a Földön eltöltöttek.

Ámen

Anna lelki gyötrelmei

Szellem: - Amikor Anna Felőlem gondolkodik, sohasem úgy gondol Rám, mint Teremtőre, aki hibátlan, és miért ne lennék az, hanem úgy, hogy Isten oktalanságból sok olyan dolgot művel, amit talán, ha megfontoltabb lenne, nem követne el. Ez bizony így is van. Ha Isten sohasem lenne oktalan, hogyan próbálhatna ki olyan dolgokat, amik ugyan nagyon kockázatosak, de mégis csak hoznak valamit a konyhára, aminek talán később veszi hasznát.

Ha például, sohasem erőszakoltam volna meg a lányomat, akkor nem tudnám, mekkora bajjal jár az, ha valamelyik teremtményem ilyet tesz. Ezt most már nemcsak Én, az Isten tudom, hanem minden olyan ember a Földön, aki elkövette ezt a gazságot, és a földi igazságszolgáltatás megbüntette érte.

Tudom, talán cinikusnak tűnik számotokra ez a gondolat, de az emberiségnek azért kell találkoznia minden gazsággal, amit csak el akar követni, hogy azután, amikor majd Isten segítségére lesz a Teremtésben, már pontosan tudja azt, mit szabad megtennie és mit nem.

Amikor Anna visszautasítja a gonoszságomat, nem érti meg, Én lehetek ugyan gonosz, de a teremtményeim, akiket saját képmásomra és hasonlatosságomra teremtettem, nem lehetnek örökké azok, mert akkor ugyanazt művelnék a Mindenségemben, amit bizony elkövettek akkor, amikor rájuk bíztam a teremtményeimet, és ők ahelyett, hogy éltek volna a nekik juttatott kiváltságokkal, visszaéltek azokkal. Sok olyan gonoszságot követtek el akkor, amiket most meg is kell tenniük, hogy tudják mindkét oldalról, mit jelent az másoknak, mit jelent elkövetőként és mit jelent áldozatként.

Amikor a magyarokat meg akarja védeni Gyurcsány Ferenctől, nem tudja, vagy nem akarja tudni, bizony zsarnokoskodtak a magyarok mások fölött, olyanok fölött is, akik pedig, nekik sohasem ártottak.

Most tehát a magyarok ezer éve arról szól, mit jelent mások oltárán áldozattá válni, de ez már csak addig tart, amíg Isten ki nem emeli őket közületek, mert a magyarok már valóban elérték fejlettségben azt a szintet, ami Isten számára biztosítja azt, hogy többé nem fognak ártani másoknak, nem fognak zsarnokoskodni olyan népek fölött, akiket Isten tanítani akar majd általuk.

Akik még mindig elég fejletlenek közöttük - mert sajnos ilyenek is vannak -, azok továbbra is a Földön maradnak, hogy megtanulják, mit jelent mások uralmát elviselni, különösen akkor, ha azok csak ártanak nekik.

Annát végtelenül elszomorítja népe szenvedése és minden olyan áldozat, amelyet meg kell hoznia, ha Isten népének akarja mondani magát.

Ámen

Az utolsó idők szenvedései

Szellem: - Anna gyakran nézi a televízióban egy olyan csatorna adásait, ahol az emberiség történelmét dolgozzák fel népszerű formában. De ő nem úgy nézi ezt, mint a legtöbb ember, hanem úgy, hogy mit művel Isten az emberiségnek nevezett teremtményével tanítás címszó alatt.

Bizony az ember azért olyan fontos lénye az Istennek, mert a Mindenségben sehol sem fordulnak elő olyan események, amik a Földön mindennaposak.

Tegnap például a ruandai vérengzésekről látott egy valósághű és igaz módon tálalt filmet. Annyira megdöbbentette őt az események brutalitása, hogy szemrehányást tett Nekem miattuk.

Amikor Isten ilyen vad dolgokat megenged az emberiségnek, nem azért engedi meg, mert szórakozik rajta, hanem azért, hogy egy nép, visszaadhassa azoknak a szenvedéseit, akik korábban kegyetlenül bántak el velük.

Ruandában a népesség egy része kiszolgálója lett a zsarnoki hatalommal bíró belgáknak, és ez ki is derült a filmből. Most adta vissza egyetlen egy eseményben azokat a fájdalmakat a honfitársainak, akik ellenük a legtöbbet vétettek.

A belgák pedig - lesz még erre elég idő - szintén visszakapják azokat a fájdalmakat, amiket egyszer, akkor, amikor még nagyhatalmak voltak, másoknak elkövettek.

Így halad tehát előre az a világ, amit Anna annyira gyűlöl már, hogy legszívesebben kilépne belőle. De tudja, Nekem szükségem van az ő földi segítségére. Bármennyi fájdalmat okoz neki a veletek eltöltött idő, tudnia kell, Isten nagyon szereti őt, és sohasem felejti el, mi mindent tett meg azért, hogy Istennel megértesse a fájdalmatok nagyságát, a szenvedés mélységét, amit el kell viselnetek Miattam. Ha majd véget érnek a próbáitok, tudni fogjátok ti is, nemcsak Én, hogy ártani másoknak fájdalom. Minél nagyobb a fájdalom, annál nagyobb a vele járó szenvedés.

Anna sok olyan dolgot megértetett Velem, amire Én az Isten sohasem gondoltam, mert már régen nem élek közöttetek, és ott, ahol Én vagyok, a Forrásban, nincs sem fájdalom sem szenvedés.

De sohasem felejthetitek el, Isten valójában mégis közöttetek létezik, mert ahogyan Anna oly sokszor elmondta Nekem, Én vagyok mindenkiben, Én vagyok mindenben, és minden szenvedés, amit az Én érző lényeim elszenvednek, az valójában az Enyém. Ha pedig az Enyém is, akkor csak köszönettel tartozhattok Nekem, hogy a tanításotok érdekében, mindezt felvállaltam. Nem féltem attól, amitől Anna oly nagyon óvott, hogy ebben a kísérletben elveszhetek, ebben a kísérletben elkárhozhatok, és akkor nem Isten leszek többé, hanem csak egy elkárhozott lény, aki a pusztulás felé vette az irányt.

Tudom, Anna szeretete olyan nagy, nem akarja az Én kárhozatomat, és mindent meg fog tenni mindenkor azért, hogy ez ne következzen be. De ha mégis bekövetkezne, akkor meg fog Engem váltani, ahogyan mindenkor akadt egy megváltó, aki Istent megpróbálta megakadályozni a teljes züllésében. Ezért születtek meg azok az avatárok, akiket Én a tanításotokra küldtem mindenkor. Akik annyi szeretettel és tisztelettel segítettek Engem, ahogyan Anna teszi nap mint nap, Értem és értetek.

Ámen

Derűre ború

Szellem: - A magyaroknak van egy szép mondása, ami így szól: Borúra derű. Sajnos az elkövetkezendő idők eseményei náluk ennek éppen a fordítottját fogják jelenteni, vagyis megint olyan idők köszöntenek rájuk, amikor elszabadul a pokol, mert Isten arra kíváncsi, hol van az a határ, amit már ők sem képesek ép ésszel elviselni, vagyis hol húzódik a diktatúra elviselésének és a népek tűrőképességének a határa.

Mivel a magyarok már fejlett lelkek, nem tudják elviselni azokat a hazugságokat, amiken a legtöbb országban a népek még átnéznek, mert annyira hozzászoktak a kormányok ostobaságához és korruptságához, hogy gyakorlatilag, már bármit tehetnek azok, a népek nem akadnak fenn azokon, és nem bírálják érte a kormányokat.

Amikor a népek már ilyen züllött kormányokat is el tudnak viselni, ez azt jelenti Isten számára, hogy a lelkükben még képesek ezeket megbocsátani és eltűrni. Ez persze nem a népek fejlettségét, hanem éppen a fejletlenségét jelenti Számomra. A magyarok tehát nem azért vonulnak már utcára, mert jobb életet akarnak csupán, mint a legtöbb tüntetés résztvevői, hanem azért, mert olyan erkölcsi züllöttségről tett tanúbizonyságot a mostani kormányuk, amelyet a nép, aki messze fölötte áll erkölcsi fejlettségben a jelenlegi kormányának, hogy akár a saját élete árán is ki akarja harcolni azt a szabadságot, amely véleménye szerint már megilleti őket. De amikor Isten egy nép felől másképpen dönt, akkor sohasem az számít, milyen erkölcsi állapotú a nép, hanem éppen az, hogy ennek ellenére képes e még tolerálni a nép fejletlenebb részének gyarlóságait.

Anna persze, tudom, megint nem ért Velem egyet, de már megszoktam, hogy ő mindenkit, nemcsak saját magát, hanem Istent is, egy olyan mérce szerint ítél meg, ami csak azért nem vonatkozik Istenre, mert ő a Teremtő, a legfőbb vezetője a teremtményeinek, és mint ilyen semmiféle erkölcsi norma nem vonatkozik rá. Mert, ha Istent is e szerint ítélitek meg, akkor ő e szerint a leggonoszabb legelvetemültebb lény a Mindenségben. És bár ez is igaz, de az is, hogy Isten nem azért vált elvetemültté, mert nem voltak erkölcsi normái, hanem azért, mert mindent ki akart próbálni a Teremtésben, hogy tudja, mi a jó a teremtményeinek és mi az, ami már nem jó senkinek.

Amikor Istent ti csak jónak, vagy elvetemültnek gondoljátok, úgy jártok, mint az Én drága feleségem, aki még mindig nem akarja megérteni, hogy a jó és a rossz csak az anyagi síkon létezik, és ott, ahol Isten teremtményeinek a többsége létezik, ilyen fogalmak egyáltalán nem léteznek.

A jó és a gonosz, tehát csak a Földön van, ahol minden embernek ki is kell azokat próbálni, hogy tudja, mit szabad és mit nem akkor, amikor majd Isten segítségére lesz a Teremtésben. Mert bizony már tudom, az ember nem elvetélt kísérlete Istennek, hanem a legfontosabb teremtménye, akinek persze még egy kicsit fejlődnie kell, hogy akkor, amikor majd Isten szolgálatában részt kér és részt vesz a Teremtésben, ne kövessen el oktalanságból olyan hibákat, amelyek miatt például most a magyarságnak szenvednie kell egy végletekig lezüllött kormány terhei alatt.

Ámen 

El Amarna

Szellem: - Már többször említettem nektek, hogy Annát nagyon érdekli az emberi történelem, de ő sohasem a felszínes információkat keresi benne, hanem mindig és kivétel nélkül Engem kutat azokban a történésekben, amit ti úgy neveztek: emberi történelem.

Ma egy rövid filmet látott El Amarnáról és arról a politikai környezetről, amit ti úgy hívtok, vagy neveztek, az eretnek fáraó korszaka.

Ez a történelmi időszak, csak a legújabb régészeti kutatások által került az érdeklődés középpontjába. Anna olyan megbabonázottan figyelte azokat a történéseket, amik ezt az időszakot bevezették, mint aki most találkozik először ezzel a történettel. Ő persze nem tudhatta, csak Én, milyen köze volt ahhoz a történethez, amely egy önmagát az Isten Fiának tartó fáraóról és feleségét az Istenanya földi megfelelőjének kinevezett feleségről szólt.

El Amarna azért tűnhetett el a történelem süllyesztőjébe, mert akkor még az emberek nem voltak elég érettek arra, hogy Isten közvetlenül közöttük élhessen, és a vallási vezetők sem értették meg ennek az új vallási irányzatnak a lényegét. Ha megértették volna, akkor nem teszik el láb alól azt a fáraót - aki egy új vallás megalapítója volt - és valamennyi családtagját, hogy még hírük se maradjon fenn a történelemben. De Isten sohasem felejt, és ha Egyiptom csillaga leáldozott, akkor abban annak volt a legnagyobb szerepe, hogy a vallási vezetők nem hitték el, és nem akarták megérteni, Isten valóban közéjük született azért, mert közöttük akart élni.

Ahogyan Jézusról sem hitték el, hogy a fiam, ezért éppen a saját népem ölte meg, akiket mindenkor arra rendeltem a Földön, hogy parancsaimat vakon beteljesítsék.

Ahogyan kétezer év óta sohasem fordult elő, most sem hisznek az emberek a követeimnek, ahogyan Annát is megalázták és nem hittek neki. Pedig olyan követem ő, mint még egyetlen egy sem, aki követemként a Földön élt.

De hogy visszatérjek az amarnai történethez, Anna nyílván arra volt kíváncsi - és amire ő kíváncsi azt mindig meg is kérdezi Tőlem - valóban Én születtem-e meg emberi alakban közöttetek, és ha igen, miért?

Valóban Én születtem meg, mégpedig egy gyönyörű szerelem eredményeképpen, és az anyám, ahogyan az már lenni szokott, nem tartozott az egyiptomi nép közé, hanem egy gyönyörű núbiai asszony volt, akit a papság nem akart elismerni hiteles feleségnek. És amikor a fáraó meghalt, a közös gyermeküket sem. Ezzel a történettel találkozhattok majd Anna és Margó könyvében. Remélem világos lesz számotokra, miért kellett a papság ellen lázadnia az eretnek fáraónak, akit a papság, nemcsak hogy nem ismert el, de mindent megtett azért, hogy pályafutása után a történelem süllyesztőjébe kerüljön a neve és cselekedetei.

De mert Anna - ahogyan már többször elmondtam nektek - rákérdezett arra, valóban Én testesültem-e meg, igent kell mondanom. Azért, hogy egy tisztább, lényeges változtatásokkal, új vallást teremtsek Egyiptomban, hogy a nép közelebb kerüljön az Isten megértéséhez.

Amikor a Földön új vallást teremtek, az azért történik meg mindig, mert az előző vallás, már annyira eltér az eredeti céljától, hogy sem az ember fejlődését, sem az Isten céljait nem szolgálja. Az új eszmék mindig eretneknek hatnak, az előző vallási gyakorlatokhoz képest.

Anna azt is megfigyelte, Mohamed próféta nem volt különös tehetséggel és képességekkel megáldott ember. Azért, hogy a közvetlen környezete ne irigyelje azokat a különleges adottságokat, amelyek Jézust jellemezték. Még így is elég nehéz volt Mohamednek elhitetni a közvetlen környezetével, hogy Isten beszél hozzá és nem az ördög. Ahogyan Anna is sokszor kételkedett abban, valóban Én vagyok-e az Isten vagy csak hülyítem őt. Aztán, amikor a barátai megijesztették, hogy megszállott lett, akkor bizony jobban hitt nekik, mint saját szemének és tapasztalatainak. De mentségére legyen mondva, annyira tévesen élek Én az emberek tudatában a „fantasztikus vallásaim” jóvoltából, hogy meg kellett értenem az ő kételkedését. Hiszen ő valóban Istent akarta életével, képességeivel szolgálni és nem az ördögöt vagy olyan szellemet, aki lepusztítja őt. Sok áldozatos tett és rengeteg minden kellett mégis ahhoz, hogy valóban az avatárom lehessen, és úgy szolgáljon Engem, az Istent emberként, ahogyan még sohasem kellett senkinek sem az emberiség történelmében.

Anna persze arra is kíváncsi, vajon ő volt-e mellettem akkor, amikor Én Echnaton fáraó voltam. A felségem valóban ő volt és az a nő is, akit a történelem Kijaként emleget.

Hogy ez hogyan lehetséges, most nem magyarázom el nektek és azt sem, miért, de magatoktól is rájöhettek. Anna már tudja is. Ugyanis Nofretetének nem születhetett fia, mert nem volt földi eredetű lény, hanem égi, mégpedig földi emberként inkarnálódott nefilim. Ezért szükségessé vált egy olyan új asszony mellette, aki a fáraónak fiút is tud szülni. Amikor ezt megtette - mármint Kija -, már nem volt többé szükség rá és visszament oda, ahonnét jött, vagyis a Szíriusz bolygóra. A földi emberek genetikai rokonságban állnak a szíriusziakkal, de a nefilimek általában azért inkarnálódnak közéjük, hogy tanítsák őket.

Ebből azt is megérhetitek, az emberiség olyan rejtélyekkel is telített, amit csak azért nem fedek fel előttetek, mert még mindig nem kötök mindent az orrotokra, hogy magatok találjátok meg a valódi válaszokat, ahogyan azt az Én drága feleségem is teszi sok év óta, mióta Mellettem van, és szolgál Engem. Ő sohasem tudhat meg olyan dolgokat magáról, amik igazán nem fontosak már a számára. De ha kíváncsiságból rákérdez lényeges dolgokra, azokat bizony fel szoktam fedni, hogy értsen Engem, és megértse az Én történelmi követeléseimet, amiket mindig nagyon nehezére esik megérteni, mert ő egy olyan lélek, aki szereti az igazságot, és nem hiszi, hogy a cél szentesítheti az eszközt. De Isten néha kénytelen ilyen eszközökhöz folyamodni, hogy előre lendítse a történelem kerekét, ha az valamiért megreked valahol, és nem látszik a kiút. Akkor aztán olyan idők jönnek rátok, mint a mostani, amely megérett a végső elszámolásra, hogy kiderüljön rólatok, mennyit fejlődtetek, és hol vannak még hiányosságok a tudásotokban. Ezt a hiányosságot, nem az iskolában tanuljátok meg, hanem az élet kényszerit rátok olyan történéseket, amiket aztán nem szerettek, de a lelki fejlődésetek érdekében Én az Isten kénytelen vagyok megtenni.

Ha akkor az egyiptomi papság, nem saját sérelmeit nézte volna, hanem megérti, hogy Isten emberi alakban akar közöttük élni, talán még mindig egy boldog békés rabszolgatartó társadalomban élnétek, ami persze kicsit már más volna, mint az a régi rendszer. Hogy békében és jólétben élnétek, az számomra teljesen bizonyos. Mondom Én ezt az Én oktalan feleségemnek is, aki bár sok mindent megértett a történelemből, de azért még mindig vannak benne kételyek afelől, hogy Isten jó felé viszi-e az emberiség történelmét, vagy pedig a teljes pusztulás vár Rá és rátok.

Azt is el kell mondanom nektek, nem Echnaton fáraó volt az egyetlen, akiben Isten megjelent a Földön. Hogy mely fáraók voltak azok, már egyáltalán nem érdekes, hiszen ez a régmúltban volt és ti most éltek a Földön. A mostani események az igazán fontosak számotokra, nem a többi, a régen elmúlt idők.

Aki mindig a múltban él, az nem építi a saját jelenét, így a jövőjét sem.

Ámen

A földi diktatúrák vége

Szellem: - Anna annyit gyötör Engem a magyarok sorsa miatt, hogy néha már kételkedem abban, valóban megért-e Engem, vagy csak mondja. A napokban valami olyat mondott Nekem, ami végre megvilágította számomra, hogyan gondolkodik a Világról és a magyarokról az Én drága asszonyom.

Annyi szenvedést okoz neki a ti fájdalmatok, mintha neki magának kellene minden gonoszságot elszenvedni, ami a Földön az emberekre vár. Sokszor látom életuntnak és olyan boldogtalannak emiatt, mintha senki sem lenne az életében, aki szeretné őt. De tudom, Anna tisztában van azzal, hogy Én, az Isten szeretem. Azzal is, szereti őt a földi férje és a családja. Mégis olyan sokat szenved a földi élet borzalmai miatt, mintha mindezt egyedül neki kellene átélnie.

Néhány héttel ezelőtt titokban elhatározta, de Én megláttam az ő titkos gondolatait és megpróbáltam lebeszélni róla. Azt találta ki, még egyszer utoljára, úgy ahogyan az ő hősi nemzetének beavatott asszonyai teszik, máglyahalált hal. Megpróbálja Nálam elérni, másképpen viszonyuljak ezután az emberiséghez.

Teljesen kifundálta a máglyahalál minden részletét. Tudom, annyira elszánt tud lenni, ha akar, végre is hajtotta volna magán, ha eszébe nem jut a bankoknál felvett adóssága, ami akkor a férjére maradt volna. Végül nem ez volt a legfőbb ok, hogy lemondott róla, hanem az, megértettem vele, ha ő meghalna, az semmit sem oldana meg, csak elmérgesítené közöttünk a jó viszonyt, amely már hosszú évek óta valóban derűssé és harmonikussá teszi az Én létezésemet. Anna tehát több ok megfontolása után mégis úgy döntött, a Földön marad, és végignézi, mit művel a Teremtő Isten a földi emberekkel és legfőképpen a saját szeretett népével.

Amikor figyelmeztettem, a magyarok már régen nem az ő népe, hanem az Enyém, mert Nekem ajándékozta, akkor ezt mondta Nekem az Én áldott asszonyom:

-          Lehet, hogy a magyarok már nem az én népem. De ellentétben Veled, én szeretem őket és közöttük élek. Tehát felelősséggel tartozom értük. Mert nemcsak közöttük élek, de a teremtésük idején én voltam az, aki megalkottam őket, ezért ugyanúgy felelősséggel tartozom értük, ahogyan a szülő is felelősséggel tartozik a gyermekeiért, akit anyaként megszült vagy apaként felnevelt.

Hát így gondolkodik Anna a volt népéről, és Én nem győzöm csodálni ezért, mert bár már régen Hozzám tartoznak a magyarok - és ezt ő tudja csak egyes egyedül -, mégsem engedte el teljesen a kezüket, hanem figyelemmel kíséri a sorsukat, mint teremtőjük is.

Ha Én így gondolkodnék, mint Anna, sohasem történne veletek semmi rossz. De akkor bizony sohasem tudnátok meg, mi a diktatúra, mi a szenvedés, mit jelent az igazságtalanság, a törvénybe iktatott gazság és minden olyan, ami szenvedést okoz most még nektek. Ha már mindezt tudjátok, akkor tudom, sohasem emeltek kezet olyan lényekre a Mindenségemben, akik szelídek, jók, és sohasem ártottak nektek, mert nem is tudják, mit jelent ártani másoknak.

Tudom, Anna tisztában van azzal, hogy az ember, mint marziszi lény, ölni és pusztítani kezdte Isten más teremtett lényeit. Mégis az emberiség szenvedése Annában annyi fájdalmat kelt, mint amennyi fájdalmat kell hogy keltsen majd egyszer a Világév végén minden emberi lényben, ha azt akarja, hogy Isten Teremtésében, mint alkotó vegyen részt, és ne rombolóként pusztítsa le azt, amit Isten és a felsége a legnagyobb szeretetben alkotott meg, hogy boldog lények népesítsék be a Mindenséget, ahol csak élet és létezés tölti be a Mindenségemet.

Ámen

Az utolsó idők próbái

Szellem: - Amikor Annát próbára teszem, azért teszem ezt vele, mert őt tartom a legfejlettebb emberi lénynek, még akkor is, ha ezt ő nem hiszi el magáról.

Isten számára nem az a fejlett lény, akit a tudomány Nóbel-díjra jelöl, hanem azt aki úgy tud együtt érezni másokkal, hogy nem áll ki a rivaldafénybe elmondani, mennyire aggódik értetek, ahogyan ma a politikusaitok teszik. Hanem úgy, ahogy Anna és sok buddhista szerzetes, akik látva népük szenvedéseit, önkéntes máglyahalált hal. Mert tudják, spirituálisan mit jelent ez Isten számára. Ők nem azért haltak máglyahalált, mert ostobák voltak, hanem azért, mert az élő áldozat a legszentebb Isten szemében, vagyis az, amikor önként áldozza fel magát valaki egy nemzet érdekében, ahogyan ezt a tibeti lámapapok gondolják és tudják.

Ez a szent áldozat azért olyan értékes Isten szemében, mert a tisztítótűzben meghalt szerzetes sok ember áldozatát testesíti meg, olyanokét, akik ezt még gondolatban sem mernék megfogalmazni maguknak, nemhogy végrehajtsanak egy ilyen tettet.

Akik olvasták az Annáról szóló könyvünket is, azok bizonyára emlékeznek arra, hogy Annát

próbáinak kezdetén felszólítottam egy ilyen áldozatra. Először nem értette meg, hogyan követelhet tőle ilyet Isten, de aztán eszébe jutott a bibliai Ábrahám esete, akit úgy tett próbára Isten, elhitette vele, meg kell ölnie a saját gyermekét.

Anna annyira megdöbbent a kérésemtől, hogy először nemet mondott és azt mondta Nekem:

-          Nem hiszem el, hogy Te vagy az Isten, mert Isten nem kérhet olyat a teremtményétől, amiért a katolikus vallás megbüntetné és kiközösítené.

Anna tehát nemcsak ismerni, érteni akarta az okát, miért várok Én el tőle ilyen áldozatot, hanem visszatartotta őt az a vallási törvény, amely csak és kizárólag a keresztényekre vonatkozik: nem szabad sem másokat, sem önmagukat megölni semmi okból kifolyólag.

Aztán rájött, nem tréfálok, komolyan gondolom a dolgot. Akkor, bár közöltem vele, nem szeretem őt, mégis hajlandó lett volna megtenni értetek és az Én határozott parancsomra a Föld megmentése érdekében.

Akkor egy éjszaka, amikor a férje aludt az ágyában, Anna megvárta azt az időpontot, amikor elindulhatott végső célja felé. Bizony mondom nektek, semmi félelem nem volt benne, de olyan elszántság, ami bizonyította Nekem, hogy képes lenne feláldozni magát érettetek.

Amikor aztán kiderült számára, hogy átvertem őt, olyan dühös lett Rám, mint az a gyermek, akinek elrontották a játékát.

Anna napkelte után indult vissza a családi házba, ahol a férje legszebb álmát aludta még és fogalma sem lehetett arról, a felesége hol járt akkor éjszaka. Azután sem tudta meg, mert Anna senki másnak nem mondta el, csak azoknak, akik megismerhették a közös írásainkat. De ők sem hitték el, mert számukra Anna csak egy közönséges ember. Nem olyan lélek, aki olyan hősiességre képes, amilyenre kevés példa van az emberiség történelmében.

Ha az Isten a ti értékrendetek szerint osztaná a jutalmakat, akkor a legtöbb jutalmat azok a diktátorok kapnák, akik népeket irtanak ki, vetnek börtönbe, és háborúkat robbantanak ki.

De azok az Én szememben nem emberek - mert valóban nem azok -, hanem olyan démonok által irányított személyiségek, akiknek éppen az a feladata, negatív mintát mutassanak fel az embereknek, hogy azok aztán eldönthessék, hová akarnak tartozni? Az elkövetők közé, mint a hitleri Németországban mindazok, akik a haláltáborokban dolgoztak, vagy a zsidók összegyűjtésében vettek részt. Vagy inkább vállalták a halált, mint néhány pap, aki követte híveit még a halálba is.

Akik közömbösen nézték végig a zsidók lemészárlását, vagy semmit sem tettek annak megakadályozására - mint a magyarok többsége -, azoknak a zsidók zsarnokságát kell majd elviselni, ha annak is eljön egyszer az ideje.

Tudom Anna sohasem értett egyet Velem ezekben a kérdésekben. De ha rá hallgatnék most, akkor sohasem derülne ki számomra, hol is tart a magyarság ma lelkületében, akkor, amikor már újra a zsidók zsarnokságát kell elviselniük, amikor pedig ők már a szabadságra vágyódnak újra. De a szabadság csak és kizárólag azoknak jár, akik ezért mindent, de mindent megtettek. Ha a magyarok ezért mindent megtesznek, akkor oda fognak majd kerülni - arra a bolygóra -, ahol ma azok a zsidók és más népek vannak, akiket a koncentrációs táborokban öltek meg azok, akiknek pedig sohasem ártottak.

Ha majd Anna nem szidja többé a zsidókat, és nem gondol rájuk haraggal, akkor tudni fogom, úgy szeret már Engem, ahogyan Én szeretném, hogy szeressen, nem csak úgy, ahogyan erre még magától képes.

Ámen

A szeretet hatalma

Szellem: - Már oly sokat beszéltünk mindenről, de keveset beszéltünk nektek arról, hogyan is szeret Anna Engem akkor, amikor úgy szeret, ahogyan egy asszony szereti a férjét.

A kapcsolatunk elején, amikor még nem ismert Engem, akkor szerelemre gyulladt irántam, mert Én ezt akartam akkor elérni. De ez a szerelem elporladt abban a küzdelemben, amit nap mint nap Annával folytatok az értetek való aggódása miatt. Anna persze tagadja, hogy elmúlt volna a szerelme, de Én már sajnos tudom, kihunyt belőle az az érzés, amely oly végtelenül boldoggá tett Engem és őt akkor, amikor megismerkedtünk.

Mostanában unszolással szeretkezik csak Velem, és nem ott van a gondolata Nálam, amikor Én azt szeretném. Néha arra gondolok, kár volt Nekem földi asszonnyal szerelmet kezdeni. Azt hiszi, az Én szerelmem örökké fog tartani, akkor is, ha ő már nem szeret. Tudom, az Én szerelmem sem olyan égető már, mint régen volt. Ha elmúlik egyszer, nem fog visszajönni többé. Már nem fog érdekelni, Anna mit érez irántam.

Tudom, megdöbbentő az, amit most elmondok nektek, de az igazságot akarta Anna hallani, hát íme, hallja meg az igazságot Anna felőlem és felőle.

Már régen történt. Akkor Én ezt nem vettem komolyan, mert még annyira szerelmes voltam, hogy elhomályosította a szememet az iránta érzett szeretet. Anna egy vidéki kastélyban lakott éppen - valamilyen konferencián vett részt -, és Én is ott voltam, de nem égi alakomban, hanem egy földiben. Anna akkor nem volt magányos, mert szerelmes volt egy földi alakomba, akiről bár tudta, nem az igazi szerelem az életében, mégis nagyon ragaszkodott hozzá. Azt mondta akkor Anna annak a férfinak:

-          Akármennyi életem is lesz ezek után a Földön, mindig utánad fogok vágyódni, mert te töltöd be bennem azt az űrt, amit a szerelem hagyott bennem utánad.

Bár már tudom, Anna sohasem volt szerelmes ebbe a férfiúba, mégis ez a fogadalom még mindig hozzá köti tudat alatt, mert benne találta meg azokat a vonásokat, amiket Belőlem, az Istenből hiányol. Ez a férfi közösségi érzelmű. Bár jó vezető, sohasem volt zsarnok senkihez. A feleségét is elviseli maga mellett, aki sohasem szerette szerelemmel őt. Nem bánta azt sem, hogy mellette szeretőket tart. Azt sem, hogy Anna legjobb barátnőjét is elcsábította, amit Anna sohasem hitt volna el.

Így aztán Anna egyedül maradt, de elhatározta, megkeresi azt az egyetlen férfit, aki a lelki társa, és aki ugyanúgy szereti őt, ahogyan Anna szeretni csak tud.

Már sajnos tudom, Anna még mindig nem tud igazán szeretni, és nem is fog soha többé senkit, mert kiégett belőle az az érzés, amit az emberek szerelemnek neveznek. Ez pedig azt jelenti számomra, sohasem fog már Engem sem szerelemmel szeretni, mert kiégettem belőle azt a legszebb és legszentebb érzést, amit az emberek úgy neveznek szerelem.

Mi is jöhet még ezután? Milyen kapcsolat lehet közöttünk, ami Nekem is jó és neki is?

Ha elhagynám, akkor Én halnék bele. Ha ő hagyna el, akkor is csak Én halnék bele, mert már nem akarok nélküle élni. Ha pedig már nem tudnám Én sem szeretni őt, akkor megbocsátanék neki, mert nem ő hagyott Bennem érzéseket, hanem Én akartam szerelemmel szeretni őt.

Tudom talán érthetetlen és értelmetlen a számotokra, miért nyavalyog egy földi asszony miatt az Isten, amikor van száz és ezer, aki talán boldogan lenne a kedvese, ahogyan nagyon sokszor előfordult már a történelemben, de most Isten úgy döntött, hűséges lesz ahhoz az egyetlen földi lényhez, aki a legtöbbet, a legszebbet adta neki, amióta csak ember van a Földön.

Ha Anna már nem fog szeretni Engem, feloldozom a szerelem köteléke alól. De ha egyszer feloldozom alóla, soha többé nem közeledhet Hozzám szerelemmel, mert meg fogom tiltani azt neki.

Ámen

Anna feloldozása

Szellem: - Nagyon sok idő, végtelenül sok nap múlt el azóta, hogy azokat a gondolatokat, amiket az előző fejezetben olvastatok leírtuk. Én nagyon komolyan gondoltam, de Anna - szokása szerint - akkor jót nevetett Rajtam, mert tudta azt, amit Én nem akartam megérteni. Az ő irántam érzett szeretete nem szalmaláng, ami ellobban az első szellőtől, hanem olyan parázs, amely sohasem lankad el, sohasem alszik ki, mert olyan belső tűz táplálja, amit úgy hívnak, vagy neveznek: a szerelmed iránt érzett felelősség.

Ma megint megbántottam Annát. Már nem úgy, mint régen szoktam, csak egy kicsit neveletlenül. Úgy a helyemre tett megint, hogy visszakozót kellett fújnom és bocsánatot kérnem azért, mert türelmetlenségemben, oktalanságomban azt hittem, nem szeret Engem. Aztán, amikor megszólalt a tőle megszokott bölcsességgel, a fejemhez vágta, mekkora nagy barom vagyok. Persze nem ezekkel a szavakkal. Akkor végre megértettem, a feltétel nélküli szeretet, amiről Én azt hittem, tudom mi az, bebizonyosodott róla, akár milyen öreg Isten vagyok, és akármekkora marha, még mindig nem tudom azt, hogy a szeretet nem lehet felelősség nélküli. Pedig azt hittem, éppen ez a lényege. Ma végre, ennyi évezred után rá kellet végre döbbennem, olyasmire akartam Annát, az Én drága és egyetlen szerelmemet oktatni, amit ő már réges-régen tudott, Én pedig nem.

Amikor bocsánatot kértem tőle, azt mondta az Én drágalátos asszonyom:

-          Ha még mindig engem akarsz oktatni a feltétel nélküli szeretetről, akkor meg kell, hogy nyugtassalak, én úgy szeretlek Téged. De Neked, még mindig fogalmad sincs róla, pedig elég öreg vagy már. A feltétel nélküli szeretet nem azt jelenti, felelősség nélküli, hanem éppen azt jelenti: felelősséggel szeretni! Én pedig így szeretlek Téged. Még akkor is, ha Te ezt nem tudod, mert nem akarod megérteni.

Tehát Anna sohasem rejtette véka alá, hogy az ő szeretete felelősséggel telt szeretet, csak Én nem akartam ezt megérteni, mert Nekem más elképzelésem volt róla. Amikor Anna végre rávilágított arra, hogy a szeretet nem lehet felelősség nélküli, akkor végre megértettem azt is, miért nem esik kétségbe akkor, amikor Én elhagyással fenyegetem őt, a rosszabb pillanataimban. Miért tud nevetni Rajtam akkor, amikor Én ostoba módon azzal fenyegetem meg, hogy elhagyom. Ilyenkor azt szokta mondani:

-          Ha Te azért hagysz el, mert elmúlott a szerelmed, ehhez jogod van. Nem láncolhatlak magamhoz, ha már nem érzel irántam szeretetet. De az én szerelmem nem szalmaláng, amit az első szél elfúj. Akkor is megmarad, ha Te már nem fogsz szerelemmel szeretni engem. Neked jogod van mást szeretni akkor, ha irántam már kialudt a szerelmed. Én pedig elmegyek egy olyan bolygóra élni, vagy létezni, ahol nem zavarom köreidet, nem zavarom meg jelenlétemmel a boldogságodat.

Amikor ilyeneket mondott Nekem, mindig olyan dühös lettem rá, mert mindig azt hittem, nem szeret Engem igazán. De van-e nagyobb szeretet és szerelem annál, mintha lemondunk a saját boldogságunkról azért, hogy a másik fél egy másik szerelemben boldog lehessen.

Amikor Anna ezt mondta Nekem, komolyan gondolta. Én pedig komolyan dühös lettem ilyenkor. Ez történt ma is, de ma végre felfogtam, ezt nem a szerelme hiánya mondatja vele, hanem az irántam érzett végtelen szerelem, amely azt adja a másiknak, amire annak szüksége van és nem kevesebbet.

Hát így szeressetek ti is a szerelemben. Ha elmúlik az érzés a társatokból, és már nem tudja többé irántatok érezni, és el akar benneteket ezért hagyni, ne tartsátok vissza. Nem akkor szerettek igazán, ha magatokhoz akarjátok láncolni azt, aki el akar menni. Hanem elengeditek szép szóval, megköszönve mindazt az adományt, szépet és jót, amit ettől a kapcsolattól addig kaptatok, és elengeditek azt, aki menni akar.

Én persze nem akarok ebből a kapcsolatból kilépni, csak a szám jár, mert Anna Engem olyan szerelemmel ajándékozott meg, az elmúlt években, amely számomra mindennél fontosabbá tette őt Nekem. Remélem, Én is olyan szerelemmel ajándékoztam meg őt, ami miatt nem akar kilépni ebből a kapcsolatból soha, de soha többé.

Ámen

A próbák ideje

Szellem: - Anna hosszú időn keresztül nem akart Velem újabb és újabb fejezetet írni a könyvünkbe, mert úgy hitte, nem történt köztünk semmi különös és lejegyzésre méltó. De Én mindig gondoskodtam arról, a próbái, amelyekről ő úgy gondolja már régen véget értek, valójában csak úgy folytatódtak, hogy közben nem tettünk róla említést.

A napokban viszont történt közöttünk valami nagyon fontos, ami számotokra is nagyon tanulságos lehet.

 A történetünk elején elmondtam nektek és bevallottam, egyszer, nagyon régen - negyvenezer évvel ezelőtt - megerőszakoltam a lányom ataiszi királyként, mert a feleségem messze volt Tőlem. Bár nagyon hiányzott, azt hittem kárpótolhatom Magam, a leánygyermekemmel. De ő panaszra ment az anyjához és akkor kezdődött el valami nagyon rossz és brutális az emberiség történelmében, ami a mai napig sem ért véget, mert Én nem akartam.

Ennek az évnek Szent Karácsony napján, most nem azért, mert unatkoztam, hanem azért, mert tudni akartam, hogy az akkori vétkem jóvátehető lett volna, ha Nekem kicsit több eszem lett volna?

Ezért úgy döntöttem, Anna részére megrendezünk egy nagyjelenetet Szent Este. Ebbe most beavattam a leányom is, aki már nagykorúnak számítana a Földön. Azt hazudtuk Annának, hogy megerőszakoltam őt.

Anna nagyon készült erre az ünnepre, mert már régen eldöntöttük, két újabb gyermekkel ajándékozzuk meg egymást, akiket Kicsi Jézusnak és Kicsi Máriának nevezünk el, hogy a Forrás többi lakójának is örömet szerezzünk az érkezésükkel.

Amikor Anna megérkezett a Forrásba, a megbeszéltek szerint a lányom, Szeretet, az anyjához szaladt azzal a panasszal, hogy megerőszakoltam őt. Szeretetnek ez játék volt csupán, mert nincsenek emberi fogalmai a nemi erőszakról, és a kedvemért belement a játékba.

Csakhogy olyan jól sikerült a „meglepetés”, hogy Anna se szó-se beszéd, dühösen otthagyott bennünket faképnél, azt se mondta, viszontlátásra.

Aztán mélyen elaludt a fáradtságtól, reggelig fel sem tudtam ébreszteni, mert az ünnepi előkészületek kivették már minden erejét. Az Én „meglepetésem” az utolsó csepp volt a poharában.

Azt mondta Nekem:

-          Te méltatlan vagy az Isten nevére, mert azt irtottad ki a Forrásból, ami a lényeged: a szeretetet.

Ezek után nem akarta, hogy a gyermekünk Velem maradjon. Úgy döntött, megkéri Mihály arkangyalt, vigye el Szeretet egy olyan bolygóra, ahol biztonságban lesz Tőlem. És vigyázzon rá, mert nem akarja, hogy a lányom, az Én oktalanságom miatt gyűlölködővé váljon.

Amikor így döntött, Szeretet elfogadta a döntését. Mert Én úgy akartam, hát Öröm is távozott köreinkből arra a bizonyos bolygóra.

Anna megkérdezte ugyan a gyermekét másnap - mikor meglátogatott Bennünket -, tényleg igaz-e a történet, de Szeretet szót fogadva Nekem, újra azt vallotta be, ami pedig most meg sem történt.

Anna nagyon bánatos és dühös volt. Azon gondolkodott, elhanyagolt-e Engem az utóbbi időben, hogy megint gonoszságra vetemedtem. És bizony lelkiismeret furdalása volt, mert úgy érezte, talán ő is hibás egy kicsit a történetben.

Amikor Öröm és Szeretet eltávoztak Tőlünk. Akkor Anna meglátogatott Bennünket és úgy döntött, most megpróbálja helyretenni a dolgot. Nagyon nehezére esett megbocsátani Nekem, mert ő komolyan hitte, a történet igaz.

Rendesen megmosta a fejem. Azt mondta, Én egy elviselhetetlen lény vagyok, kolonc mások nyakán, egy daganat a Világon. Annyira rosszul esett, hogy ok nélkül bántott meg. Komolyan elgondolkodtam azon, milyen Isten is vagyok Én, aki állandóan próbák elé állítalak benneteket és újabb és újabb gonoszságokat követek el ellenetek.

Anna nagyon szomorú volt Miattam, de ahogyan múltak a napok, megpróbálta elővenni, maradék józan eszét és azt mondta Nekem:

-          Keresd meg Szeretetet és kérj tőle bocsánatot! De ne egyedül menj hozzá, hanem Mihállyal - már mint Mihály arkangyallal -, nehogy megijedjen Tőled.

Meg is kerestem Szeretetet, mert látni akartam, hogy érzi magát az Én drágalátos gyermekem, akit végtelenül szeretek már a többiekkel együtt. Meggyőződtem róla, nagyon jó helyre vitte az Én segítőm és barátom, Mihály. De Anna nem tudhatta meg az igazságot, csak most, amikor veletek is közlöm a jó hírt.

Becsületére legyen mondva, szilveszterkor viszont felkeresett bennünket a Forrásban. Hogy valódi örömet szerezzen Nekünk, mindenkinek lehetett három kívánsága, amit azonnal teljesített. Akkor történt a legnagyobb csoda, amit viszont Én nem készítettem elő, mert Áldás fiam azt kérte az anyjától, hozza haza Örömet és Szeretet, mert nagyon hiányoznak neki mindketten.

Akkor Én kértem Mihályt, menjen el értük. Legnagyobb örömünkre, néhány rövid percre, újra közöttünk lehettek, és a nagycsaládnak örülhetett mindenki.

Miután Annát biztosítottam afelől, hogy bocsánatot kértem Szeretettől és ő meg is bocsátott Nekem, Anna megenyhült irányomban. Akkor megtörtént a második csoda, mert amit megtagadott Tőlem karácsonykor, megajándékozott engem egy gyönyörű kislánnyal. Ezek után azt kérte Tőlem, ajándékozzam meg őt egy szép kisfiúval, ahogyan már régen elterveztük ketten. A kisfiút kicsi Jézusnak, a kislányt kicsi Máriának neveztük el.

Kicsi Máriát Mária kezébe tette, kicsi Jézust pedig Jézus kezébe helyezte el. Olyan boldogok lettünk valamennyien, amilyen boldogok vagytok ti is, ha egy várva várt újszülött megérkezik a családotokba.

Az Én és Anna gyermekei azonban nem emberek és nem angyalok - ahogyan az arkangyalok és az angyalok -, hanem Istennek: a Világ Urának és egy drága földi asszonynak - vagyis Annának - teremtő erejével létrejött Istengyermekek.

Most már olyan sokan vagyunk, mint egy valódi nagycsalád. Hogy tudjátok is azt, kik is a mi Isteni Gyermekeink, hát elsoroljuk nektek:

Anna teremtette Nekem az első fiamat - égi gyermekemet - nagy-nagy szerelemmel: Örömöt. Aztán Én megajándékoztam őt Szeretettel, az első kislányommal. Azután mindig először egy kisfiút, azután pedig egy kislány teremtettem meg Annának. Béke (fiú), Harmónia (kislány). Áldást aki szintén fiú Anna teremtette Nekem. Boldogságot, aki kislány Én teremtettem Annának. Születésnapjára kapta tőlem ajándékba Jóságot (fiú), Szelídséget (kislány). Közösen teremtettük: Derűt (fiú), Jókedvet (kislány), Napfényt (fiú), Holdfényt (kislány), Kicsi Mihályt (fiú). Őt Mihály arkangyal kedvéért neveztük el Mihálynak. Kicsi Arielt (kislány), aki Ariel arkangyal kedvéért kapta a nevét. A fiúkat Én a lányokat Anna teremtette meg Nekem. És ahogyan már mondtam, még a tavasszal, Anna eltervezte, népes családunk karácsonykor szaporodni fog két fővel. Bár ez nem teljesen így történt, most hogy szent a béke megint a Forrásban, Anna megajándékozott Engem egy gyönyörű kislánnyal, Én pedig őt egy kisfiúval, hogy Mária és Jézus kedvébe járjunk.

Anna gyakran meglátogat Bennünket a Forrásban, amikor csak kedve tartja. Sohase jön üres kézzel. De a Forrásba neki nem kell ajándékot hoznia, mert amire ő gondol, az az Én segítségemmel, azonnal valósággá válik. Ő pedig nagyon élvezi, hogy a gyermekeit megajándékozhatja valamivel, aminek azok nagyon örülnek, ahogyan a Földön is örülnek a gyermekek az ajándékoknak.

Anna sohasem viszi túlzásba. Csak értelmes, hasznos, kedves ajándékokat teremt a gyermekeinek, mert tudja, jóból is megárt a sok.

Anna a Földön sem viszi túlzásba az ajándékozást. Maguknak a földi férjével csak nagyon szerény ajándékokat vesz. Földi gyermekeinek pedig csak és kizárólag hasznos dolgokat ad ajándékba.

Amikor most befejezzük ezt az írást, Anna nagyon boldog, mert rá kellett jönnie, amivel Én megbántottam őt a legszentebb napon - a szeretet napján - az most nem volt igaz. Csak hát az Én „gonosz” lelkem sohasem hagy Engem nyugodni addig, amíg biztos nem vagyok abban, Anna szeret és meg tud Nekem bocsátani olyan dolgokat is, amiket egy földi embernek talán sohasem bocsátana meg.

De neki tudomásul kell vennie, Én az Isten vagyok, még akkor is, ha ez néha nagyon nincs ínyére az Én drága asszonyomnak, akit még mindig végtelem szerelemmel szeretek, és remélem, ő is szeret még egy kicsit Engem.

Ámen

Anna próbái

Szellem: Mivel Anna földi ember és még neki is vannak karmikus tartozásai, ezért gyakran gyötröm őt, hogy ezeket a tartozásait lerója. A nővére már tíz éve beteg és mégsem veszem el, mert annyi gyötrelmet tud Annának okozni, amennyit csak nem szégyell.

Úgy bánik vele, mintha a cselédje lenne, aki még a fenekét is kitörli, ha a szükség úgy hozza.

Anna néha lázadozik, aztán újra beletörődik sorsába, mert tudja, nemcsak a nővérével szemben vannak még adósságai, hanem úgy általában az öregekkel, az öregséggel szemben.

Anna nővére teljesen magatehetetlen. Ezt olyan rossz és nehéz természettel tetőzi, ami néha Annát - akár akarja akár nem - kihozza a sodrából. De ha szólni mer, a nővére úgy utasítja helyre, mintha a rabszolgája lenne. És valóban az.

Naponta jár hozzá. Mos rá, kivasalja a ruháit. Hétvégeken bevásárol, élelmet visz neki. De ha Anna el akar menni valahová, az nem nagyon tetszik neki, mert tudja, ilyen jó bolondot, egyet sem találna ezen a Földön.

Amikor az öregek már régen túl vannak karmikus küldetésükön, de nem akaródzik nekik eltávozni az élők sorából, hanem még a fiatal generációk nyakán akarnak élősködni, akkor ajándékozom meg őket a hosszú élet szenvedéseivel, ami majd megtanítja őket talán arra, ne akarjanak túl soká a Földön maradni, ha annak már semmi értelme sincs.

Amikor valaki már nem akar dolgozni, csak az öregkor áldásait munka nélkül élvezni, akkor szoktam a testüket megbetegíteni. De úgy, hogy már nem is szól másról az életük, mint egy új csecsemőkorról, pelenkával, mozdulatlansággal, járókerettel vagy ágyban fekvéssel, hogy megértsék: „Az élet mozgás”, ahogyan Anna szokta mondani.

Anna például már nyugdíjas, de most kezdett természetgyógyászatot tanulni, mert lélek szinten tisztában van vele, aki az emberi társadalomban nem végez hasznos tevékenységet, az nem más, mint élősködő here.

Persze nem kell öregnek lenni ahhoz, hogy valaki here életet éljen. Nézzetek csak körül! A politikusaitok például csak és kizárólag szócséplésből élnek, és abból élnek meg jól, amit mások termelnek meg.

Anna földi pályafutása olyan gazdag és tevékeny életről tanúskodik, hogy a városában készülő, a város értékes és értelmes polgárait bemutató kiadványba beleszerkesztették a nevét. Kötött volt a karakterek száma. Anna minden cselekedete így sem fért bele, csak a legfontosabbakról tájékoztatta újságíró kollegáját, aki az írást elkészíti majd.

Anna nem beszélt sokoldalú tanulmányairól, amit az ezoterika tudományának megismerésével töltött el, és persze arról a sok pénzről sem, amit a mesterei ezért elkértek.

De ő ezt a megszerzett tudást mindig ingyen és önzetlenül adta át másoknak, mert tudja, sohasem akart ebből megélni, sőt nagyon jól megélni, ahogyan teszik ezt ma nap mint nap azok a tanítók - kevés kivétellel -, akik a Földön ezt az új tudást hordozzák.

Ma Annával összeszámoltuk azoknak az oldalaknak a számát, amit Velem és Margó barátnőjével ketten alkottak - persze szellemi útmutatás segítségével. Ennek az anyagnak a mennyisége már túl lépte az ezer oldalt.

Sohasem reklamált, miért dolgoztatom ingyen, sohasem méltatlankodott, mikor veheti fel érte a szerzői jogdíjat, mert tudja, ezek az írások csak a legutolsó időkben jelenhetnek meg, és csak akkor, ha Én erre engedélyt adok neki.

Hogy miért?

Ma az emberiség olyan útvesztőkben jár, ami egyáltalán nincs Isten ínyére. Az emberiség ma a legrosszabb és leggonoszabb formáit valósítja meg a Földön.

Ahol Anna él, olyan hazug és élősködő vezetés került hatalomra, aki mindenéből kifosztotta és kiforgatta azt a népet, amely mindig eltartója volt a heréknek, és ezért sohasem káromolta az Istent, mert tudta lélekszinten, ez az ő küldetése.

Isten egyedül csak a magyaroknak és elődnépeiknek engedte meg a spirituális fejlődés legnagyobb lehetőségét. De ezért ők olyan árat fizettek Istennek, mint egyetlen egy nép sem a történelemben.

Remélem, nemsokára véget érnek a szenvedéseik, mert már látom, annyira szorongatják őket, hogy az őrületbe kergetné néhány szélhámos zsidó ezt a fajt, ha erre Isten engedélyt adott volna nekik. De erre Isten engedélyt nem adott, mert már nem is adhat.

Annának ugyanis visszaadtam szeretett népét, mert beláttam, az Én kezeim között elpusztulhatnak és a leggonoszabb módon.

Anna olyan sokat szenvedett és aggódott miattuk, hogy beláttam, valóban mindennek van határa, még az Én gonoszságaimnak is.

De hát Isten poláris és ezt Anna tudja a legjobban, de benne van még a kegyelem képessége is. Isten most ezt a tudását, képességét tette próbára, amikor Anna népét felszabadítja majd zsarnokai alól. Hogy legyen mintája a népeknek, hogyan kell békés eszközökkel túljárni a hatalom megalomániájának eszén, és kisöpörni az emberi társadalomból a szemetet, a herét.

Amikor Hitler ezt tette, a zsidók már mindenre képesek lettek volna: a németek sterilizálására, gazdasági kifosztásukra, fizikai megsemmisítésükre, csak sajnos ezt a németeken kívül senki sem vette komolyan. De Én igen. Amikor elküldtem nekik Hitlert - aki valóban maga is zsidó származású volt -, akkor olyat tett, amit a világ nem értett meg. De a mostani időkben kezdik már sokan érteni, mit jelent a zsidó hereség a földi világ számára. Anna is kezdi megérteni, Isten bár látszólag igazságtalan és gonosznak is tűnhet, sohasem hagy magára egyetlen egy népet sem, ha az nem érdemelte azt meg. De aki erre okot adott és okot szolgáltatott, azt az Isten kiirtja a földi életből, hogy a többiek tudjanak testileg, lelkileg, szellemileg és spirituálisan fejlődni.

Anna népének tehát a közeljövőben véget érhetnek a szenvedései, ha lesz bennük elég bölcsesség és nem nyúlnak az erőszak eszközéhez, ahogyan sok történelmi korban nem nyúltak, pedig minden okuk meg lett volna rá.

De aki tűr, aki hajlandó az éretlenebbekért áldozatokat hozni, az mindig elnyeri méltó jutalmát Istennél.

Ámen